Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Sándor Iván: A Vanderbilt-jacht hajóorvosa

Mister Vanderbilt köszöni az elsősegélyt. Szívesen látja önt a jachtján, pontosan tizenegy órakor. Az Alva a harmadik állásban várakozik, a kikötői irodaépülettel éppen szemben.

Tisztelgett. Távozott.

A fontban kiállított csekk kétszerese volt Kellermann Feri egyhavi fizetésének.

Oh, milyen izgalmas, mondta Fanni asszony.

Igen, drágám, ha nem is izgalmas, de feltűnően meglepő.

Tudja talán a Doktor úr, hogy vajon ki Mister Vanderbilt?

Doktor Schütz szórakozottan csepegtette a mézet a vajas zsemlére.

Mister Vanderbilt Amerika öt leggazdagabb milliárdosa közül az egyik. Az újságok szerint hat hajója, nyolc kastélya, tizenkét autója van, százéves holland família leszármazottja.

Ezerkilencszázharminchárom július huszonegyedikén, tizennégy óra húsz perckor az Alva kihajózott a kiéli kikötőből.

Alkonyatkor elérte az Északi-tengert.

Reszketett a levegő. A fedélzetig csaptak fel a hullámok.

Kellermann Feri hajóorvosi kabinja lakosztály volt, hét méter hosszú, öt méter széles. Az ismeretlennek vágtam neki, amikor Budapestről elindultam, gondolta, ezúttal azonban a kiismerhetetlennek. Miközben már a La Manche-csatornán hajóztak, nem a népes vagy a néptelen távoli kikötők jelentek meg képzeletében, ahol a jacht majd megáll, az útirányt megismertették vele, nem a különböző városok, a különböző lakóik szokásaival, nem az üzletemberek, hivatalnokok, tengeri rókák, katonai parancsnokok, rakodómunkások, mezítlábas fehér meg színes bőrű gyerkőcök, koldusok, szajhák, nem a tengerparti éttermek, sörözők, halsütők, bárok, napernyővel árnyékolt teraszok, luxusautók, szekerek, másféle terek úsztak előtte képzeletében, a valóságosakat fedték az elképzeltek, gyermekkorának álomvilága Verne Gyula vitorlásaival, Joseph Konrad Afrika partjai mentén imbolygó hajóival, a fedélzetről látható erdőkkel, az izzó napsütésben olvadozó kősziklákkal, Drága Laci bátyám, írta a Board Alva feliratú levélpapírra, hihetetlen, az óceán felé hajózunk Mister Vanderbilt hatalmas jachtján.

Fiat vendégszoba van, írta. Az enyém a négyes számú. Amikor bevezettek, nem hittem a szememnek. Fali világítás tizenkét lámpával. A falakon impresszionista mesterek képei. A bútorok cédrusfából. A kabinból nyíló fürdőszoba fehér-fekete márvány. Kristályüveg fogantyúk. Velencei metszett tükrök. Az éjjeliszekrényen ezüst vizesüveg.

George az inasom. Megkérdezte, hány órára készítse el a fürdőt, milyen fürdősót kedvelek, hány fokos legyen a víz, mikor tálalja a reggelit, melegítve akarom-e a harisnyát és a fehérneműt, ne röhögjetek, keréken betolta a reggelizőasztalt, az asztalhoz melegítőnek a fali konnektorba vezethető hálózati zsinór kapcsolódik, ki ne hűljön már a kávé, a toast, a lágy tojás, megpucolta a narancsot, két lépésnyire mögöttem állt, néha újabb szelet húst tett a tányéromra, nem őrültem meg, higgyétek el.

45