Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

Álmában Frieder faluja nyelvjárásában beszél, azon a szász nyelven, amelyen negyven éve nem hallott senkit megszólalni, bár időnként a dallamos, madárlátta mondatokat elnyomják fantáziálása közben a lidércnyomásos, poroszosán pattogó vezényszavak, s ilyenkor a megyeszékhelyen van, s a kötelezővé tett Hitlerjugend-táborból SS-kiképzővé változó inasiskola udvarán áll.

Már besorozták, mint a többi tizenhat évest, de civilben vannak. Csak sapkát és SS-karszalagot kaptak. Négyszögben állnak, Hitler szónoklatát hallgatják. A lámpaoszlopokra szerelt csukaszürke pléh hangszórókból a Führer beszél. A frontszállítások miatt késve, de mindennap megérkezik a Völkischer Beobachter, a nácik hivatalos lapja, s ő álmában hatalmas sárkányt készít az újságból és elrepül a bárányfelhők közé.

Látja a tundra gyér fenyőerdeit, de a fátlan térségeket nem hó fedi, hanem a frissen fejt tejnek a fehér habja, s onnan, abból a magasságból a barakkváros sem kátránypapírral fedett épületek sora, hanem szilvalekváros, a magas falú tepsiben pirosra sütött héjú kalácsok egész légiója.

Erezte is azt az illatot, ami olyankor terjengett az udvaron, ha az almolásra sem való szalmával felfűtötték a sütőkemencét, hogy aztán a senyvedő hamuba helyezze anyja a tésztával teli edényt, s a forró hamu és a hőt visszasugárzó tapasztott kemencefal eggyé olvasszon tésztát és szilvalekvárt. Olyan ropogós lett a kalács, mintha cukormázzal vonták volna be.

De nem kedvenc nyalánkságának illatát érezte.

Rosszul csukhatta be a kémény ajtaját, s szikra pattant a száraz szalmára. Már lánggal égett akkor, amikor fölébredt kábulatából, s mert az ivóvízzel teli agyagkorsón kívül csak a kübliként használt teli dézsa volt a padláson, ezzel oltotta el a búvóhelyét, s ezzel együtt a szülőházát veszélyeztető tüzet.

A bűzt nem lehetett kiirtani soha. Beivódott a sárral tapasztott padlásaljzatba, s a tűzveszély, no meg a szag miatt Frabábi sarat kevert, s szinte láthatatlanná téve, bevakolta vele nemcsak az ajtót, de a kémény vélt repedéseit is.

Az első években nagyon sokat aludt a padláson, egyetlen szórakozása az volt, hogy mielőtt bevakolták volna, azon a kéményajtón keresztül hallgatta azt a faluvezető házából szerzett rádiót, amit Frabábi még a kiürítés utáni napokban hozott el a kapkodó menekülés miatt ott hagyott, de egyáltalán nem az elhanyagoltság látványát nyújtó lakásból.

Igazi világvevő volt, a Német Birodalomban gyártották, amit a szárazmalom motorjáról üzemeltetett az asszony. Hulladékfából fejlesztett gáz volt benzin helyett az üzemanyaga, de az őrlő köveket s az áttételeket lekapcsolta, hogy kevesebb fogyasztó legyen, s így, ezzel a régi dinamóval fejlesztett árammal működött a rádió, akárcsak házukban a padlásfeljáró alatti egyetlen hunyorgó villanyégő is.

A rádió nem németül, magyarul beszélt, román adó volt, naponta egy-két órát magyarul is sugárzott, de Frieder soha nem tudott végighallgatni egyetlen műsort sem. Csak addig szólt, amíg kitartott a gépezetet tápláló fagáz.

Néha elvadult galambokat is látott a padláson, s ilyenkor próbálta kitalálni, hogy vajon Jakob kínai sirálykái párosodtak-e Andreas pergőivel, mert néhány nemzedékig, amíg egységes vadgalambszínt nem öltöttek, még meg tudta különböztetni galambász szemmel, hogy milyen fajtából keveredtek jövevényei.

36