Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

végigmásszanak, s akármilyen tetszetős és látványos is lehetett cserépmászó alpi- nizmusuk, azt hiszed, hogy egyetlen éjszaka alatt képtelenek lettek volna eljutni a falu egyik végétől a másikig.

A templomtorony magasságából a múlt mélységébe kellene leszállnod.

Nem is akarod újrarendezni a fülke padlóján szétszóródott lapokat.

Talán az lenne az igazi megoldás, ha beszámoznád külön-külön az azonos helyszínek történéseit, esetleg, mint a hivatalos ügyiratokban, a szereplők kapnának akkurátusán összefűzött oldalakat, s az egészet, mint valami valós dokumentumot, bekötetlen formában, egy irattartó dossziéban, s nem könyvként jelentetné meg a kiadó.

Talán tilos jelzést kapott a vonat, mert nyoma sincs olyan településnek, ahol meg kellene állnia. Koszos faluroncs utcájára nézel, már sötét van, s egy lámpa gyenge fénykörében egy embert látsz. Kimustrált babakocsit vonszol maga mögött. Deszkakupac a rakománya, s innen, a sötétség és távolság ellenére is, látod, hogy egy üveges ajtó maradványait, s talán néhány ablakkeretet cipel.

Frieder megszelídítette az elárvult menyétkölyköt, Lőttét, s várta, hogy ismét hallja, de most már távolodni, annak a férfinek a lépteit, akit soha nem lát, pedig szinte hetente jön az idegen, s ilyenkor csöndben mennek át Frabábi hajdani cselédszobájába, ahonnan már nem hallatszanak fel Friederhez a hangok.

Nem láthatja, mert az autóval mindig az alsó úton jön, s ha Friederék utcáján megy vissza, akkor már amúgy is csak a hátát láthatná.

Az ilyen látogatások után, amikor az asszony fölviszi a padláslépcső felső fokáig Frieder ebédjét, vacsoráját, érezni rajta a szagos szappan illatát, s látni, hogy frissen mosott, festett és dauerolt a haja is.

Már várja a felbukkanó fejet, hogy megmutathassa, milyen kunsztra tanította a kis állatot. Mert Lotte bebújik tenyeréből a hosszúujjú ing alá, s ha csak egyet csettint a nyelvével Frieder, akkor visszamászik a kinyújtott tenyérbe, de a két csettintés azt jelenti, hogy végig kell, hogy rohanjon a karján, átmászni melle szőrcsomói között, hogy leereszkedve a másik kézbe elkunyerálja a csirkenyakmaradékot.

Furcsa zajt hall az utca felől, s tudja, olyan irányból jön, s olyan távoli a hangforrás, hogy nem takarják a közvetlen közelben lévő háztetők, s azt, hogy mi okozza, azt talán még a periszkóppal is látni lehet.

Lőttét a fejére teszi, mert ilyenkor a hajába csavarodik a menyétkölyök, s a periszkóppal lenéz a templomtér felé. Nyár van, de az az ember egy vasszánkón húz valamit, s Frieder felismeri a gazdakör ajtajának maradványát. Talán túl nagy volt ahhoz, hogy egyben húzhassa el, s a V-alakú berakások egyikénél barmolta szét.- Ez az ajtó teteje - ismeri fel a rajta maradt feliratról. A domborított réztáblán a könyvtár órarendje, az, hogy munkanapokon, de vasárnap is, minden este hattól hétig van nyitva.

És látja azt is, ahogy a harangot akarják darabokra fűrészelni, s a torony alatt hallja Frabábi tiltakozó hangját, s azt a másikat, az oroszlánbőgés-szerűt, Blitz támadás előtti figyelmeztetését. És mint akárhányszor hasonló esetekben, akkor is, amikor régebben a zenepavilon rézkupoláját akarták szétverni a fémért, tudja, hogy az idegen, milicista egyenruhás férfi, Frabábi ismerősének legkö34