Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

megijednek majd, s egészen estig sorolták aggályaikat, de abban mindenki egyetértett, hogy nagy testvéri szeretettel kell fogadni az árvákat.

Másnap reggel érkeztek, kísérőjük sem volt, de mindenik gyermek nyakában ott lógott a tábla, hogy honnan jönnek, s mi a végállomás.

Egyforma papundekli bőröndjeik voltak, benne a katonásan összehajtogatott váltóruha, s vászonzacskóban a tisztálkodószerek. Fésű, fogkefe.

Soványka, rettegő gyermekek voltak, fáradtak, s talán éhesek is a napokig tartó utazás után, s órákig vártak arra, hogy a kiválasztott falusiak hazavigyék őket.

Volt köztük egy lány, aki sokkal fejlettebb volt, mint a vele egykorúak. A hivatalos levél szerint a csoportba csak azonos életkornak kerülhettek be. De az a lány évekkel nagyobbnak tűnt a többinél.

Azt mondta, hogy ő kétszeresen is árva, mert nem elég, hogy az apja elesett s az anyja meghalt a bombázáskor, de aztán az árvaházat is szétbombázták az angolok.

Hallgatag, magas kislány volt, nagyapád azt hitte, hogy vele egyidős lehet, de hamar kiderült, hogy a tizenharmadik évében járt csak, s csendességét a lelki béke jelének tartva, Derner Jakob tiszteletes úgy döntött, hogy Heningékhez adja, hátha segít a kislány vélt ájtatossága jó útra téríteni a tüzelő szukaként viselkedő Katherinét.

Tévedett.

Charlotte Reinhardt gyűjtő volt. O is, akárcsak a többi árva, ajándékcsomagot kapott a falutól, s a fából készült játékok, kinőtt ruhák, félretaposott, de még használható cipők között talált egy teljesen üres fényképalbumot is. Másnak talán bosszantó kacat lett volna, de a lány hamar kitalálta, hogy mi is kerüljön bele, egy olyan faluban, ahol az emberek még csak nem is fogtak a kezükbe soha fényképezőgépet.- Legalább lesz, amibe begyűjtsem a családomat - mondta nagyapádéknak bibliaóra után, a vécé közös előterében, s elkezdte összevásárolni a fényképeket.

Már két testvért ragasztott be magának, s aztán nagyapádra is sor került.

Mindezt csak nagyon későn, szinte a halála előtti napokban mesélte el az öreg.- Magyarral még úgysem voltam - magyarázta neki, amikor nagyapád végre megértette, hogy egy nagymamafényképért egyszer, egy dédiért, mindegy, hogy férfi vagy nő, hajlandó volt kétszer is engedni.- Volt nekem amerikai fogolypilótám, francia hadifoglyom, de akkor csak ennivalót kértem, mert állandóan éhes voltam. Most begyűjtők magamnak egy családot, hogy ha majd lesznek gyermekeim, mutogathassak nekik fényképeket. Hát nem mindegy, hogy kit látnak a képen, ha már így is, úgy is halottak.

Nagyapád nem részletezte, ahhoz túl régimódian szemérmes volt az öreg, de te remélted, hogy Frieder még fogságba kerülése előtt túlesett a tűzkeresztségen.

Minden fiú tudott Charlotte fényképgyűjtő szenvedélyéről, s arról is, hogy mivel fizet, s azt olyan mesteri gyorsasággal csinálta, hogy szinte idejük sem volt átérezni a fiúknak az eseményt, de a felnőttek, mint mindig, most is vakok és süketek voltak.

31