Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
Nem is kellett kutatnod nagyapád arcát olyankor, ha az asszonyról beszélt, aki talán csak néhány évvel lehetett idősebb a kamaszoknál, mert huncut fény csillant a szemében, valahányszor a Müller-házig jutott kalandjaik mesélése közben. Nem olyan, mint amikor Trautéról volt szó, mert akkor távolba révedt, szinte elfelejtette befejezni a név kiejtése utáni mondatot.- Olyan szép volt Frau Müller, mint egy moziszínésznő - mondta, s te a hasonlat miatt úgy láttad, hogy vetítővászonról integet neked egy szőke démon, aztán mozdulatlanul áll a holdfényben, mint aki vár valamire, és ráközelít a fitos orra, a hatalmas szemekre a kamera. Csak nagyon későn, szinte halála előtt mondta ki az asszony teljes nevét, s te akkor értetted meg egy régi megjegyzését. Valami egyetemi bulin csípted fel azt az egyéjszakás lányt, akivel aztán meglátott nagyapád az utcán, s akkor este csak annyit mondott, nem is neked, inkább csak úgy maga elé motyogva, hogy:- Szép, szép, de tisztára Adelheid Müller - mondta ki nem sokkal később az emlékeiben kísértő asszony teljes nevét nagyapád, s te akkor nem is tudtad, hogy kire vagy mire gondol. Az asszonyét, aki a róla mesélt történet szerint berlini és budapesti ruhákban flangált, s még a templomba se vette fel többé a népviseletet.- Adelheid beengedte az udvarukba a stájer kereskedőt, de éppen csak annyira nyitotta a kaput, hogy a settenkedő alak becsúszhasson a nyíláson - emlékezett arra a tetőmászós éjszakára. Lélegzet-visszafojtva feküdtek a fiúk az eresz szélén, óráknak tűnő percekig lapultak a cserepekhez, mert tudták, hogy titok részesei lettek, s mintha csak a délutáni eső villámai jöttek volna kísértetformában vissza, hiszen csillagos volt az ég, villámlani kezdett. Fantasztikus erősségű fények villantak a délutáni esőtől vizes leveleken, de a gazdasági épület apró ablakain is tükröződött az a hideg, pillanatokig tartó átható fény, amelyet nem követett mennydörgés egyetlen egyszer sem. A rózsatövek karóinak üveggömbjein is, mintha mesebeli gömbvillám lett volna, ismételten látták a tetőről a gyorsan egymást követő villámokat. A csatornába kapaszkodva ereszkedtek egymás után az udvarra, ahonnan akár be is láthattak volna már a függönytelen ablakon. Villámlást láttak a lakásban, el sem tudták képzelni, hogy mi lehet az a hirtelen és állandóan ismétlődő fényesség, amely onnan terjedt a külvilág felé, s az ablakhoz lopakodtak.- Akkor láttam életemben először fényképezőgépre szerelt villanófényt. Fény és füst. Akkor természetesen nem tudtam, hogy a magnézium ég ilyen fényerővel - mondta nagyapád. A fiatalasszonyon, Adelheid Mülleren csillogó sárga köpeny volt, olyanszerű, mint egy pelerin. Csak a nyakánál volt begombolva, s szétnyitotta magán, valósággal kifeszítette, mintha aranyszámya lenne, s a stájer ezt a meztelenséget fényképezte, ide-oda ugrálva, mintha ez lenne az egyetlen s egyben utolsó alkalom. Szemből és oldalról villogott rá, aztán hátára fekve alulról, a lába közé célozva a géppel, csak egyet villantott. 23
