Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

- Kis durcás körtemelle volt az asszonynak, s azt az elkeskenyedő részt, a körte szárát, teljesen befedte a hatalmas, ciklámenszínű mellbimbó.

Szüneteltetve a villanásokat, az asztali vázából egy éppen csak bimbózó rózsaágat vett ki a stájer, körmével lekaparta róla a töviseket, s azt aztán az asszony combjai közé tette, mintha az ágyéka virágváza lenne.

Ez volt az utolsó kép.

Párnákat dobtak a földre, s ahová lehetett, mindenhova erősfényű elemlámpákat tett a férfi úgy, hogy szinte nappali világosságot teremtett a szobában, pedig már nem fényképezett, s aztán ő is levetkőzött.

Nagyapád nem mesélt részleteket a szeretkezésükről, de te tudtad, hogy végignézték, mert abban a korban, amiben akkor voltak, ha egy kamasz tehette, nem fordult volna el szemérmesen az ilyen látványtól.

Nem mesélt részleteket, csak azt mondta, hogy Adelheid Müller ezután gyakran viselte a sárga gumírozott esőköpenyt, s azokon a napokon, furcsa módon, éppen az adószedő, a borpalackozó felvásárlója, s olykor az a mérnök, aki a villany bevezetését tervezte, az is a faluban járt.- Két nappal később egy pengőért vette meg Frieder azt a „Müllerné nunája" fényképet tőle. Nagy pénz volt ám az akkor. Képzeld el, ha két pengő volt az akkor még ritkaságszámba menő gumitalpas tornacipőnk... Igazából, ha nem tudtuk volna, hogy mit ábrázol az a fénykép, lehetett volna bármi. Én inkább valami lomos fekete gyapjúból kötött anyagra helyezett rózsabimbót láttam a képen. A stájernél volt felszerelés, tudott laborálni, s a vásári bóvli mellett igazából a legényeknek eladott meztelen képekből jött a haszon, amiért érdemes volt bejárni az úttalan utakon Erdélyt - mondta nagyapád.

Amikor másnap meglátta Frieder a stájert, az éppen fényképeket mutogatott a Tischlerstubéban, a katonaviselt legények asztalánál, szabadságosoknak, felmentetteknek.

Odaállt eléje.- Én azt a rózsabimbós tegnapit akarom - mondta, és farkasszemet nézett a nagydarab emberrel.

Az nem kérdezett semmit, nem félt, mert a titok inkább Adelheid titka kellett volna, hogy legyen.- Hja, fiacskám, az sok pénz. Kerek egy magyar pengő.

Frieder, talán számított rá, hogy éppen annyi lesz, mert letette a pénzt, szinte kitépte a stájer kezéből a fényképet, s elrohant vele, de úgy, hogy nagyapád is alig érte utol.

Sokévi lappangása után a képet akkor látta viszont, amikor kitépte Frabábi kezéből, hogy aztán őrületében ne összegyűrje, hanem fogaival marcangolva megegye vágyai tárgyát a megszégyenüléstől való rettegés miatt.

A makettfalut járva soha nem időzött Traute házának tetején. Frieder számára tabu volt a ház, mintha szüzességi fogadalmat tett volna, mintha megesküdött volna arra, hogy nem közelít hozzá a nemiség okozta legyűrhetetlen vágyak gyötrelmes éjszakáin, s ilyenkor a modellfalu házai közé térdepelve megállt a szép Müllerné házánál, vagy pedig szakadozottan lélegezve, zihálva, fuldokolva Katherine Hening háza fölé hajolt.

24