Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben
gyenteljesnek is tartom, hogy a világtörténelmi tudat nem honorálta azóta sem ezt a csodás kinyílást, melynek során a magyarok megmozdulásában benne élt a felelősség minden nép szabadságáért. Az én emlékezetemben mindez kozmikus élménnyé lényegült át. Aztán természetesen engem is magával ragadott a soha nem tapasztalt élmény, fölké- redzkedtem magam is egy teherautóra. Mindent látni akartam. Ott voltam, amikor elkezdtek lövöldözni. Egy tankot láttam, közel a bölcsészethez, az egyetemhez, mellette állt egy magyar tiszt, aki csendesíteni akarta az embereket, de ez nem sikerült neki. Úgy hallottam, aztán le is lőtték. Éjfél felé már kezdtek pattogni körülöttem is a golyók, a háztetőkről lőttek. És akkor bizony már itt-ott elestek emberek. A másik nagy élményem a Hősök tere mellett esett meg. Hogy keveredtem oda? Nem tudom. Valószínűleg én is fölszálltam egy teherautóra a forradalmárokkal és ott kötöttünk ki.- Ahol a Sztálin-szobor állott?- Ahol hurkot vetettek a csokoládémikulásra, a hatalmas Sztálinra, mert úgy nézett ki, kicsiben nyugodtan elmehetett volna bajszánál, csizmájánál fogva csokoládémikulásnak. Húzták két oldalról is, de a kötelek elpattantak a nyakán. Vastag kötelek voltak, sok drótból fonva, elszakadtak, és az éjszakában szinte szikráztak. Hogy nem akart ledőlni, ez még csak fokozta a forradalmárok dühét. Hoztak vontatókat, és végre nagy nehezen nyikorogva, a csizmája környékén nagy nyikkanással, nyöszörgéssel, infernói hangokkal ledőlt. Óriási éljenzés. Volt alkalmam azt is megtudni, hogy hova vonszolták. Az Akácfa utcába vitték, az meg közel van a Dohány utcához, ahol akkoriban laktunk Nellivel, az ő anyjánál, a Dohány utca 38.-ban. Ott hallani lehetett, hogy krampácsolták, fűrészelték, darabolták, szinte napokig. Annyit tudok, hogy az egyik keze jó barátunk, Pécsi Sándor színész birtokába került. Ezt ő valószínűleg már úgy kérte a forradalmároktól: a jobb kezét, azt nekem vágjátok le! Mert nagy gyűjtő volt Sanyi - együtt jártunk leventére, ő is '23-as volt, mint én. Hol itt, hol ott lobbantak ki a tüzek, és nagyon érdekes, hogy kik mindenkik vettek részt benne. Azt hallottam, hogy ott ment, suhant el az éjszakában Devecseri Gábor is egyik barátjával, ők is részt vettek ebben a tüzes, lángoló, fényes infemális éjben. Azt mondhatom, majdnem mindenkit magával ragadott, transzban tartott az áradat. Fölért egy háborúval, a következményei aztán valóban oda is vezettek. Hasonló háborús kataklizmát végigéltem már, '44-ben megszöktem a magyar katonaságtól, az Epreskertben bujkáltunk, novembertől valóban vártam a felszabadítókat, és január 13-án megjöttek az oroszok, és attól kezdve nem volt nyugtom, mert mindjárt az első nap kihajtottak az utcára, golyózáporban ágyút tolni az út közepén, ők pedig a járdáról kísértek minket. Erről előző könyvedben már beszéltem. Ez most megismétlődött '56-ban is. Háború lett ez is, amit a kis magyar nép végigharcolt, de nem tudta kivívni azt, amit szeretett volna. Mindkét esetben hasonló pusztítás vett körül, és énnekem megvan a jogom és minden okom, hogy hálát adjak az én Istenemnek, amiért megtartott mindezeknek a veszélyeknek közepette. Sőt, azért is hálát adhatok, hogy ma is, meg tegnap is, meg amióta csak festőként létezem, négyéves korom óta, én virágokat festhetek. Ez olyan isteni adottság bennem, amely egyben kiválasztottságot is jelent a számomra. A virágok létezéséből kisugárzó boldogságot festem, hiszen azért teremtette őket az Isten, hogy örömet szerezzen általuk az embereknek. A történelem infernális jeleneteinek ellensúlyát adta meg ezáltal számunkra.- Cseresznyevirág októberben? A köztes állapot megtestesülése? Virágcsoda a történelemben?- Transzcendens értelemben vett kozmikus jelenséget élhettem át. Senki nem támogatta a magyar nép szabadságharcát, ezt az abszurditást, amit egy nagy néppel szemben mert 75
