Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
A padláson semmi nem történt soha Friederrel. Szeme és füle is kifinomult, olyan lett a hallása és a látása, mint az éjszakai életet élő állatoké. Meglátta a szalmaszálak között a hajszálvékonyra száradt gyomokat, s már azt is tudta, hogy a faluban az alvégről, vagy házuk közeléből, a felvégről hallani a lépteket. Abból, amit hallott, szinte felépítette magának azt, ami számára valósan nem létezhetett: az idegen telepesektől túl hangos falut, a házőrző kutyák váltakozásait, ahogy a mélybarna hangú, nagy testű kutya helyett egy fájdalmasan kaffogó, láncán rohangáló kisebb kutya került a szomszédos Brandsch-házba, ahol, nemcsak Frabábitól tudta, de a hangoskodásukból is, hogy most cigányok laknak. A szőlőműveléshez mindig magyarokat fogadtak fel, s ezek a nemzedékek során kialakult kapcsolatok nemcsak a szászoknak kedveztek, de azok a magyar napszámosok, akik heteket töltöttek Frieder falujában, amellett, hogy megtanulták a nyelvet, vitték az itteni munkamorált, s szokássá vált, hogy kamaszlányaikat elszegődtessék a szászokhoz szolgálónak.- A szászok spórolósan éltek, náluk a lányok megtanulhatták, hogy semmit sem lehet pocsékolni, s mert a gazdaköri könyvtárukba birodalmi német újságok is jártak, amelyek tele voltak új ételek, sütemények leírásával, a szolgálat letelte után receptekkel teleírt füzetekkel tértek haza - mesélte nagyapád. Frabábi szülei, s talán nagy- és dédszülei is, Frieder családjával álltak kapcsolatban, s az öregasszonynak nem is kellett messze keresgélnie a tervéhez. De Frieder apja, aki családfői határozottsággal mondta ki az ítéletet, mindenkorra lezártnak tekintette a Hannes-féle tervet. Frabábi nem értette, hogy miért van szobafogságon, s közben egyet lépett előre a ranglétrán, ffázi cselédnek fogadták meg, de mert kiderült, hogy hat osztályt járt, s szépen ír, ezért a magyarul éppen csak, hogy valamicskét beszélő gazda helyett ő töltötte ki a hivatalos papírokat, ő válaszolt az új magyar hatóság leveleire, s amikor a gőzmalmot átépítették, hogy hulladék fából fejlesztett fagázzal működjön, a budapesti vállalkozónak is ő tolmácsolt. Akármelyik, a vonatból látható szász község lehetne Frieder faluja is. Bár az önkéntes fogság negyven éve miatt, amikor nem koptathatta a főút kövezetét, inkább Frabábi falujaként kellene emlegetned. Az évek múlásával már nem volt, amit mondjanak vagy elmondjanak egymásnak. Frieder rövidre mért szabad életének emlékeiben lakott, s ezeknek a képfoszlányoknak a tudatot felőrlő ismételgetésében létezett. Aztán az illatok és anyanyelve furcsa kapcsolatával tartotta életben magát, s talán már rettegett is a végén attól, hogy egyszer majd le kell jönnie, s szembesülni azzal, amit egyáltalán nem ismerhetett. Alig érintkezhetett gyermekkorában idegenekkel. Még az állomásig is, ami pedig csak öt-hat kilométerre volt az utolsó házaktól, csak néha merészkedett, s élete nagy élményei közé tartozott, hogy nagyapád apja, a te dédapád, az állomásfőnök, felültette őket egy gyűjtőszerelvény mozdonyára, amely az alig félórányi távolságra levő város rendező pályaudvarára vitt teli, majd hozott üres vagonokat. 15
