Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

mit mond Frieder, s ő is suttogva válaszolt. De ez a drót nélküli telefon nem működött sokáig, Frabábi hangoskodása sem, ami eleinte, az éppen csak némi füsttel járó padlástűz után arra szolgált, hogy azt hihessék róla az emberek, hogy ártalmatlan futóbolond, aki magában beszél vagy perlekedik, gyújtogat is talán, s hogy ő, a különc félkegyelmű lehetett a padlástűz okozója is. Egy szikra pattant a nyitott kéményajtó miatt a száraz szénára, s emiatt, a figyel­meztető jel miatt zárult be örökre a húsfüstölőnek használt kéménybejárat. Az első hetekben mindent megtudott Frieder a falu fejetlen meneküléséről. A községháza tetején folyamatosan vijjogó szirénáról, a távoli légi harcról, s a messzeségben, talán a megyeszékhely vagy a vasúti csomópont fölött nappali fényt árasztó Sztálin-gyertyákról, amelyeket a bombázást megelőzően a felderítő gépek dobtak le, s ejtőernyőn lebegve nappali fénnyel világították be a bombázók célpontjait. Aztán visszafelé haladva az időben, megtudhatta a falu életének utolsó plety­kára méltó eseményeit is, úgy, ahogy azt Frabábi átélte.- Gottschling, nem az orr nélküli Hannes, hanem a testvére, a kupeckedő Dieter, alig egy hete adta el az összes állatát, mert az SS és a Wehrmacht számára, német birodalmi márkában kiállított elismervényért, megvettek nagyon jó áron mindent. Lovakat, marhákat, disznókat is felvásároltak, de vitték a kecskéket, juhokat, s az a szerencsétlen, a kapzsisága miatt, ott maradt igás állat nélkül. Ok is kapkodva készültek, azt rakták szekerükre a hirtelen jött utasítás miatt, amit a többiek. Mintha megbolondult volna az egész falu, vánkosok, párnák töltötték meg a fogatokat, mert élelem éppen csak néhány napra való volt a házaknál, az is a tavalyiból. Még senki nem őrletett, augusztus végén füstölt hús sem igen akadt már a házaknál. Libát, kacsát, tyúkokat vágtak, azt sütve tették a zsírosbödö- nökbe, s ami liszt még volt a kamrákban, abból szinte kelesztés nélkül csinálták a kenyereket. Még kemény puliszkát is csomagoltak vászonzsákokba. De, hogy szavamat ne feledjem, az a Gottschling felültette a kislányait a cókmók tetejére, s hogy igás állat nélkül maradt, az anyósával, feleségével befogták magukat, s azzal biztatta őket, de a többieket is, hogy az állomásig kell, hogy kibírják, csak addig menjenek el valahogy, mert ott már várja őket egy egész szerelvény, ami a Birodalom védettebb részeibe szállítja őket. De az állomás felé a robbantások után már nem volt út.- Tán egy éve sincs, azt mondta nekem valaki, szóval azt mesélték, hogy csak a városig jutottak a menekülők, mert ott a németektől zsákmányolt, és még mindig német felségjelzést viselő gépekkel a román repülők szétbombázták a menetet. De a Knopp-Wächter család sorsáról semmit sem tudott Frabábi. A Német Vöröskereszt révén te is őket akartad megtalálni, s most, hogy vala­mi sínek mellé rakott jelzésért, talán pályamunka miatt, szinte lépésben megy a vonat, rácsodálkozol egy, a vártemploma körül festőién gubbasztó falura. Ökörszem padlásablakokat és a csűrtetők kutyaólszerű kiemelkedéseit látod csupán, de ebben a holt halmazban is felismered azt, ami miatt a szász falu volt nagyapád történeteiben a „bezzeg". O csak egyről mesélt, de cseppben a tenger. A rendezettség fegyelmét, pontosabban, a fegyelem miatti rendezettséget rajzol­ják a tájba ezek a települések. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom