Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - 90 ÉVE SZÜLETETT SCHÉNER MIHÁLY - Dobos Marianne: Interjúk Schéner Mihállyal : Mennyből az angyal a földön és az égben
És mivel valójában talán a művészet sem egyéb, mint az élet egy kicsit magasabb rendű folytatása, a művészet az érzékelések tisztaságától függ. * * * Schéner Mihály egyszer „Cipők és bakancsok" címmel rendezett nagy visszhangot kiváltó kiállítást. A festmények „modelljeit" barátaitól - íróktól, költőktől, tudósoktól, művészektől, közéleti személyiségektől, ismert és kevésbé ismert személyektől - kölcsönözte. A katalógusban pedig így írt erről: „mindennap valami elmúlik, de nyomot hagy cipőnk arcán. Barázdák, gyűrődések és kérgesedések jelentkeznek bőrén. Tövisek és szegek lyukasztják át testét. Pocsolyák iszapja kóborol aortáiban. Négykézláb téblábolunk, de feltápászkodunk, és folytatjuk vonulásunkat. Keressük a napot, hogy megláthassuk a Mi Urunkat. Irgalomra van szükségünk, hogy talpunk szeme meglássa az alatta levőt."- Merre járt a te 1956-os lábbelid? S milyen nyomot hagyott az „arcán" a magyar történelem akkori vihara?- 1956-ban, október 23-án én még délután is Pestimrén voltam. Ott tanítottam a város legszélén, az Ady Endre úti iskolában. Ennek az érdekessége, hogy csak jó emlékeim vannak életem itt töltött idejéről. Majdnem mindent megengedhettem magamnak, amit nem szabad egy tanárnak csinálni.- Például?- Közelünkben volt egy szeméttelep, szabadidőmben odavittem a gyerekeket bóklászni és kotorászni. Rajzórán pedig virágokat festettem. Bejött az igazgatónő, Gönczöl Erzsébet, nagyon kedves nő, megkérdi: kolléga, mit csinál? Mondom: lekorrigáltam már a gyerekeket, és most festek. De hát ilyen csúnya virágokat? Na, kislányom, szaladj a kertünkbe, és hozzál a tanár bácsinak gyönyörű virágokat. Tanítottam Pestlőrincen is, a két város már akkor is jóformán összeépült egymással. Egy kísérleti iskolát szervezett ott a kedves Jakab Kornélia asszony, ő volt az igazgató. Történetünk idején már a feleségem, várandós születendő gyermekünkkel.- Mikor házasodtatok össze?- '56 elején.- És hol laktatok ekkoriban ?- Mindenhol, ami nem embernek való. Padlástérben meg albérletben, társbérletben is. Kipróbáltuk mindazt, amire egy szegény fiatal tanár házaspár (az én fizetésem 1100 forint volt!) rákényszerült. Ekkor költöztünk éppen az anyósomhoz.- Október 23-án is jöttél befelé, mint bármelyik napon azt megelőzően?- És kezdetben nem értettem, mi történik. Csak azt láttam, hogy nagy sokadalom vesz körül, fogalmam sem volt, mi lehet, ilyet én még nem láttam. Kiderült, hogy egy csodálatos forradalom van készülőben. A tömeg egyre csak dagadt, bővült, és elképesztő, mi lett belőle. Olyat tapasztalhattam meg, amit nem szokott látni az ember. Mert sohasem érzékelheti, amint egy virág kinyílik, mint a cseresznyefáé itt az ablakom alatt. Én ezt köztes állapotnak nevezem. Valami mindig történik, csak éppen nem tudunk róla, mert nem látjuk. A forradalom szinte úgy bontakozott ki, mint ahogy nem látja az ember a cseresznyevirágot sem a közöttesben. Kezdetben lehet, nem is gondoltak arra, hogy mindez ilyen óriási dimenziókban nyílik ki, ilyen csodálatos élménnyé emelkedik, halál és élet keveredésévé. Én megérhettem ezt a ritka alkalmat, büszke is vagyok rá, de egyben szé74
