Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold
Frieder faluja, bár látszólag élő település volt, csak külsőségeiben, maradék házaiban, odvasodó várfalaival emlékeztetett arra a helyre, amiről gyermekkori meséid szóltak. A négy év alatt, amit nagyapád Erdélyben töltött, néhány alkalommal, talán karácsonykor, húsvétkor járt a székely rokonoknál is, de meséiben nem az igazság, nem is az élet, egyáltalán nem a valóság elevenedett meg. Úgy élt történeteiben az a távoli világ, hogy erdeimálna-illata volt a hegynek, medvék dörmögtek a havasi kaszálók szénacsináló boronaházai között, s szerinte, ahány kő volt a hegyi patakban, annyi pisztrángot foghattak volna pusztakézzel, ha a fenyveseket pusztító apácalepke támadása miatti permetezés csermelyeket mérgező vegyszere nem irtotta volna ki a vadvizek élővilágát. Most oda utazol. A nemzetközi menetrendet tanulmányoztad, hogy olyan vonatot találj, ami nappal halad át a dél-erdélyi szász vidékeken. Csak nézni akartad őket a vonat ablakából. Nem kívántál Frieder észak-erdélyi faluja után még több elhagyott községet látni. Megpróbáltál mindenre emlékezni, amit nagyapádtól hallottál, s amikor a jegyzetek mellett már valós képed is volt, igaz, csak amolyan csontváz a történések színteréről, rászántad magad erre a székelyföldi utazásra. A témát övező, s azt érthetővé tevő történések szegénysége volt a mozgatód, s a szász nagyközség miatt határoztál úgy, hogy elutazol a Székelyföldre. Hirtelen jött ez az ötleted, de úgy érezted, hogy ott, ha választ nem is, de megnyugvást találsz arra a rengeteg zaklató kérdésre, amit nagyapád halála miatt nincs kinek föltenned Friederrel kapcsolatban. Nagyapád halott, s a németországi címről, amit a Vöröskereszttől kaptál, a tizenhat évesen SS-be sorozott Frieder Knopp hajdani hadifogoly után érdeklődve, hetek óta nem érkezett válaszlevél. Egy hónappal korábban, még a nyár végén, egy egész napot töltöttél abban a valamikori szász községben, Frieder falujában, s számításaid szerint a Székelyföldre sem lesz több időd két napnál. Annyi elég kellene, hogy legyen arra, amit látni szeretnél belőle. Jelzőkre, hasonlatokra, metaforákra, irodalmi segédeszközök elemeire volna szükséged, olyasmire, amit egyetlen nap alatt talán össze is szedhettél volna ott. Első benyomás. Nagyapád azt szokta mondani, hogy minden, amit az első élmények követnek, olyan művi, mint a műtavacska műszigetének viaszból készült műtaviró- zsái. Kiválasztottál egy isten háta mögötti székely falut, abban a reményben, hogy ott talán visszaköszönhet rád az erdélyi múlt. A lexikon szerint lakosságának 96%-a magyar. Szinte hinni sem akartál a fülednek, hogy a felszálló utasok, rögtön, ahogy elhagytátok a magyar határt, már nem tudtak egyetlen szót sem magyarul. Nézed a vonat mellett elsuhanó tájat, az őszi naplementében olyan kopár és sivár, mint egy kiürített lakás, ahol csak kopásnyomok, porból rajzolt alakzatok jelzik a bútorok, festmények helyét. 6
