Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 7-8. szám - Vári Attila: Szomorú hold

lehetett létét, s a házakat védő ódon várfalakon kívül a sziklaszorossá keskenye- dő patakvölgy bejárata előretolt védelmi állásként őrizte évszázadok óta, s nemcsak fizikai létében, de vigyázta, oltalmazta nyelvét, szokásait is.

Dédapád vitte a családját is, ahogy ő nevezte, a „sátorozáshoz". Nagyapád tizenkét évesen költözött oda, 1940 októberének végén, s éppen a tizenhatot töltötte volna 44-ben, amikor végleg elkerültek onnan, de mintha semmi más nem történt volna nyolcvanéves koráig vele, egész életében arról a varázslatos világról mesélt neked.

Amikor megjelentek első írásaid, s miattuk, a tényfeltárónak nevezett riportjaid miatt, egyetemista korodban kerültél az országos napilap szerkesztőségébe, akkor nagyapád szívedre kötötte, hogy járj utána Frieder Knopp háború utáni életének.

Hatéves voltál a rendszerváltás évében, s felnőttként, a huszonegyedik században, számodra szinte hihetetlennek tűnt, hogy nagyapád nemzedéke nem utazhatott szabadon. O, amikor pedig már megtehette volna, a kilencvenes években sem tért vissza soha álmai színhelyére, az állomásba és a szászok nélkül maradt faluba.

Állandóan arról a világról beszélt, de a székely körvasút olyan értelmezhetetlen fogalom volt számodra, nagyapád elnagyolt történetei miatt, hiszen az állomás, a szénkonyha, a fűtőház éppen csak úgy szerepelt, valamiféle díszítő jelzőként, mint a többi töltelékszó. Mint az irgum-burgum, a bakarasznyi emberke, az Óperenciás tenger, vagy az, hogy Hencidától Bonchidáig folyt a bor.

Vénember meséje - gondoltad.

Vénember meséje lehet az, gondoltad, hogy egy néhány soros újsághírből, amely arról tudósított, hogy egy szász hadifogolyról, aki a németországi szabadulási végcél elől megszökve, negyven évig bujkált egy nevenincs szász romfaluban, nagyapád biztosan állította, hogy ilyen kitartó, ennyire konok csak Frieder Knopp lehetett.

Mese volt számodra mindez. Senki sem hitt neki.

Te is csak halála után, a hagyatékból előkerült iskolásfüzetbe hevenyészve vezetett, naplószerű bejegyzések miatt szántad rá magad arra az első szászföldi utazásra.

Napló volt és még valami.

Indián szavak szótára Ugró Medve és Villámló Farkas nyelvén - ez volt agyoncirkal- mazott gót betűkkel, németül, az első oldalára írva.

Két körbevágott igazolványképet ragasztottak a fedőlap belső oldalára, nagyapád és Frieder lehetett azon a kékesszürkén felismerhetetlenségig megkopott, sárgásodó fotón. Talán a hitlerjugend- s a leventeigazolványhoz készülhettek a fényképek, de kicakkozták a hajukat, hogy fejükre, mintha glória lenne, felkerülhessen a színes ceruzával utólag rajzolt tolldísz.

Negyven év egy padláson?

Riport, de inkább riportregény témát láttál abban a hajdani világban, s hogy az elmenekült szászok miatt, nagyapád meséiben inkább csak díszletként létező falut valósnak láttathasd, elhatároztad, hogy körülnézel a romossá tett, lelakott faluban. Az volt első erdélyi utazásod.

5