Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Csatári Bálint: „Keser-édes” anyanyelvünkről, avagy a nyelvészet hasznosságáról: Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet
Csatári Bálint „Keser-édes" anyanyelvűnkről, avagy a nyelvészet hasznosságáról Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet Régen készültem ennek a kis ismertetésnek a megírására. Szépe György professzor közelmúltban bekövetkezett halála1 kényszerített rá, hogy mindenképpen megtegyem. O az a nagy ívű pályát befutott nyelvtudósunk, akitől e recenzálásra váró tanulmánykötet szerzője is kölcsönözte könyvének címét: a „hasznos nyelvészet"-et. Mert Szépe professzor munkássága alapján tudjuk, hogy létezik hasznos és haszontalan nyelvészet egyaránt. Az előbbi a társadalmilag hasznosítható nyelvtudományos eredményeket gyűjti össze. Akárcsak ez a kis kötet, amelyik egy nagyon izgalmas, érdekes, sőt olvasmányos tanulmányfüzér. Szerzője Kontra Miklós, a Szegedi Egyetem professzora, aki a maga igen dinamikus tudós módján gyűjtötte egybe az elmúlt évtized során írt szociolingvisztikai tanulmányainak jelentős részét. S nyilván nemcsak a nyelvészek, hanem bárki számára, akik manapság a már szinte hihetetlen információs sebességgel és bonyolult kommunikációval bíró mindennapi életünkben a nyelvtudomány legújabb eredményeit is használni kívánják a világ és hazánk, vagy éppen nemzetünk egyes, számában nem is kevés társadalmi-nyelvi jelenségének jobb megértéséhez. A kötet által kínált „paletta", amelyen végigtekinthet, majd rendre végighaladhat az érdeklődő olvasó, nagyon széles és változatosan színes. Felsorolni lehetne a főbb fejezetcímeket - a nyelvi emberi jogok értelmezésétől a magyar anyanyelvi nevelésen át kisebbségben élő magyarok nyelvi jogaiig, vagy a két- és többnyelvűség problémájáig, de ez úgysem lehet teljes, s nem is igazán a legjobb módszere a könyvismertetésnek. Már csak azért sem, mert az „alcímek" sokkal izgalmasabbak. Például „A magyar lingvicizmus, azaz a nyelvi alapon bekövetkező társadalmi csoportok közötti diszkrimináció kérdései", vagy a „Nyelvi genocídium az oktatásban a Kárpát-medencében ". Esetenként szinte krimibe illően izgalmasak a kötet bizonyos részei, amikor példákkal, szak- irodalmi és más forrásokból származó, gazdagon illusztrált hivatkozásokkal, illetve saját kutatási eredményeinek különös szövegtördelésével is él a szerző azért, hogy bemutassa a nyelvtudományok egyes művelőinek és a nyelvművelőknek, a nyelvvédőknek a súlyos nézeteltéréseit. Kontra Miklós világosan fogalmaz ez ügyben: „a kormány, az akadémia és jószerivel mindenki támogatja a magyarok magyarok általi megnyomorítását, amikor működtetik, éltetik s újratermelik a magyar strandard nyelvi ideológiát és az általa megalapozott, igazolt társadalmi diszkriminációt". Azt hiszem, a szociolingvisztika talán legelismertebb, a nyelvtudományok nemzetközi tudományos közéletében is előkelő helyen jegyzett magyar tudós-tanárának ez az a kulcsmondata, amelyik az egész könyv lényegi mondanivalóját jelenti. 1 Dr. Szépe György, az MTA doktora, professzor emeritus 2012. szeptember 12-én, 81 éves korában hunyt el. 100
