Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Csatári Bálint: „Keser-édes” anyanyelvünkről, avagy a nyelvészet hasznosságáról: Kontra Miklós: Hasznos nyelvészet
Ha egy-két különösen fontos tézist, értéket vagy módszert ki kellene emelnem, amelyek tekintetében a könyv számomra új mondanivalót rejtett, akkor azok a következők: Kristálytiszta fogalmazás, logikus érvelés, erőteljes szöveg-dinamika (ha egyáltalán ilyen fogalom létezik, bár a könyvet elolvasok majd biztos értik, mire gondolok). Szinte páratlanul gazdag, igen jól követhető hazai és nemzetközi szakirodalmi hivatkozási rendszer, ami nemcsak e könyv tudományos értéke, hanem extrém és kiváló példa arra is, hogyan lehet és kell használni e „plágium-terhes" időkben mások publikált eredményeit a saját gondolatmenetünk alátámasztására vagy éppen cáfolatára. Mai közéletünkben és közbeszédünkben szokatlanul világos - tudományos alaposságú ugyanakkor mértéktartó politikai jellegű állásfoglalások megfogalmazása (pl. az érvényben lévő nyelvtörvényünk értelmetlenségeit, vagy a kisebbségben élő magyarok kétnyelvűségét illetően). Az idegennyelv-tudásunk hiányosságainak értelmező bemutatása, azok súlyos okainak feltárása. Sokoldalú, rövid, velős nemzetközi kitekintések például az angolok, a norvégok, az izlandiak, a litvánok, az észtek stb. nyelvhasználati jellemzőiről. Bátran vállalt, saját álláspontokon alapuló, sokszínű problémafeltárás a határon túli magyarok szociolingvisztikai (társadalmi-nyelvi) helyzetéről, bajairól és azok feloldhatóságáról. Őszinte hangvételű, rövid összegzések az egyes tanulmányok megjelenése óta eltelt időszak alatti változásokról. Múlt nyáron, a kecskeméti Európa Jövője Gyermektalálkozón, unokáim révén többször találkoztam pusztinai csángó gyermekekkel. Az otthonról hozott hétköznapi szókincsükkel és ízes kiejtésükkel édes anyanyelvűnket szépen, tisztán, érthetően és örömmel beszélték. Hallgatni is öröm volt, mert az általuk közölt gondolatok is tiszták voltak. Egyikük, mikor hazatelefonáltak, az anyukájával románul kommunikált, a másik magyarul. Amikor most újra kézbe vettem ezt a könyvet, újraolvastam a csángókról, a csángó falvak nyelvi asszimilációjáról szóló részeket, nekem is meggyőződésemmé vált Kontra Miklós rájuk is vonatkozó utolsó mondata: végre „olyan nemzetpolitikai koncepcióra és olyan nyelvpolitikai stratégiára lenne szükségünk, amely racionális és oknyomozó diskurzusokkal hatástalanítja a kizárólag mítoszokat, ideálokat, illetve ezeket kifejező jelszavakat és sztereotípiákat ismerő politikai szférát és médiát". A könyvben rejlő több száz hasonló súlyú, érdekes és fontos mondatért hihetünk abban, hogy a tudománynak, így a nyelvtudománynak is vehetjük hasznát. Ha akarjuk. Ha sokan akarjuk. Mert egészen biztos vagyok abban, hogy jövőnk a határon kívül rekedtek esetében „balansz kétnyelvűségen", itthon pedig a mainál sokkal magasabb arányú idegennyelv-tu- dáson, két- vagy többnyelvűségen fog múlni. Hiszen ezer éve tudjuk: „Mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő.”2 Látjuk! Erezzük! Tapasztaljuk! E könyv alapján, meggyőződéssel és ismeretekkel felvértezve tehetünk ellene a következő generáció felnevelésekor. (Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2010) 2 http://mek.oszk.hu/00200/00249/00249.pdf 101
