Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Puskás Anikó: Kötelezők újratöltve: Bánk bán – junior –
szerint: kerti parti. Világító medence. Pezseg. Hívogató ezüst fényben gőzölög. Cigaretta és csillám. Gertrudis énekel.20 A királyné és öccse egy moldvai csángó népdal, az En is drága, te is drága sorait énekli németül. Ugyanezt a dalt hallhatjuk Melindától és fivéreitől spanyolul, végül Peturtól, magyarul. A részlet - azonkívül, hogy a gitárkísérettel, fuvolával kísért dalok afféle in médiás res-kezdést és erős akusztikai élményt jelentenek - mondhatni, tisztázza a darab status quo viszonyait: ki kivel van, ki német, ki spanyol, ki magyar. b) Egy példa az értelmezés nehézségeire Alföldi továbbá kiküszöböli a Hevesi-rendezés oly sokat bírált két jelenet (Melinda- Ottó és Gertrudis-Ottó) hibáját azzal, hogy Bánk egy oldalszoba rejtekéből tanúja felesége és a herceg beszélgetésének, igaz, már csak azt a momentumot látja, amikor Ottó magához szorítja Melindát - azt már nem, ahogy a haragos nő ellöki magától a férfit. Bánk szintén kihallgatja, mikor Ottó a nővérével, a királynévei beszélget a sikertelen csábításról, a szövegkönyv utasítása szerint a jelenet végén Bánk „a medencéből - mint aki a víz alól hallgatózott volna - mászik elő."21 Alföldi megoldása azonban felvet egy dilemmát: ugyanis a két, egymást követő jelenet utáni Bánk-monológ (30) elsőre nem egyértelmű. A már idézett utasítás feltételes módot tartalmaz, és a monológ sem támasztja alá egyértelműen, a nagyúr valóban hallotta-e Ottó-Gertrudis beszélgetését, és ezáltal azt is, a királyné fivére segítségére van a csábításban. „Melinda tiszta - de - sírt! - Mi / sírnivalót lelt azon a pondrón?!" - hangzik a részlet. Érdemes a szövegkönyvből szó szerint idézni Melinda és Ottó jelenetének utolsó részét: OTTÓ Midőn Fülöp király megölése miatt, gyanúba jővén, szenvedésemet elbeszéltem néked, oly szerelmes érzés csillámlott kedves könnyeidben MELINDA A részvét volt csak - tudhatod. OTTÓ Engedj meg! vak valék, mivel szerettem; de többé nem vagyok, ki voltam egykoron, az az Ottó oda maradt Merániában, s egy másik termett itt általad, Melinda. Akkor születtem újra én, mikor először megláttalak, hát vétek-e ez? MELINDA Ó, hogy én csak sírhatok! 20 Uo., p. 6. 21 Katona József; Bánk bán junior, Nemzeti Színház Színműtár, 2009, p. 30. 90
