Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Dávid Gyula: Az Erdélyi Helikon a negyvenes években

megismerkedni Erdéllyel, Erdélynek külső és belső sajátos alkatával, viszonyaival, történelmével és közvetlen múltjával.

Egyszerű és természetes lett volna tehát, ha ezek a szervek és személyek felvilágosításért, útmutatásért sőt tanácsért azokhoz fordulnak, akik nem csak Erdély szülöttei, nem csak itt élték le eddigvaló életüket, együtt népükkel, de 22 esztendeig szolgálták, védelmezték és építették itt a magyar életet.

Bár mindezek nem történtek meg, mi mostanáig mégsem emeltük fel a szavunkat, mert ezt a hatalom átvételével járó sok nehézség és a sürgető kormányzati gondok terhére írtuk.

Most azonban, két év után, megállapíthatjuk, hogy nem egyszer kevéssé alkalmas személyek hivattak felelős feladatok elvégzésére, úgy erdélyiek, mint az országnak más részeiből valók.

Új, ismeretlen intézmények és szervezetek, egyik napról a másikra, bár kétségtelen jóindulattal, de kellő tájékozottság nélkül veszik birtokukba az erdélyi szellem és lélek minden munkaterületét, veszélyeztetve sok mindent, amit oly nehezen építettünk.

Elfogulatlanul és aggodalmasan kell megállapítanunk e ténykedések jó részében a nagyfokú tájékozatlanságot, szakértelem helyett a bürokratikus kicsinyességet, építő cselekvés helyett az üres formalizmust, egyéni felelősségvállalás helyett a hivatalnoki felelősség áthárítását, nemegyszer bizalmatlanságot azokkal szemben, akik a hazatérés után nem siettek a huszonkét éves »szenvedés« jutalomdíját azonnal leszámítoltatni."

Ezek után szögezi le a vécsi nyilatkozat annak az „új munkának elveit, céljait és területeit, amelyeket az íróközösség az elkövetkezőkben a maga számára vállal".

Ismét csak néhány kiragadott bekezdést idézek ebből a programból:

„Meggyőződésünk, hogy amiképpen az erdélyi magyarság élethitének és öntudatának ápolása általános magyar nemezeti érdek volt a múltakban, még fokozottabban azzá kell válnia a jövőben. S amiképpen az Erdélyi Helikon a maga szellemterületén ezt szolgálta az ellenséges román törekvésekkel szemben, úgy a jövőben ezt a munkáját tovább kell folytatnia még a jóakaró, de meg nem értő törekvésekkel szemben is, ha azok veszélyeztetik azokat az alapokat, amelyeket mi nemzeti megmaradásunk feltételeinek tartunk."

„A bécsi döntés /.../ Erdély s az erdélyi magyarság életproblémáját megnyugtatóan és véglegesen meg nem oldotta. Erdély ugyanis különváló tájegység a nagy magyar tájegységen belül. Egység, melynek sorsát kettőbe vágással tartósan megoldani nem lehet. Ezért valljuk, hogy amiképpen az elmúlt huszonkét év alatt szellemi téren az Erdélyi Helikon az egységes magyar szellemet szolgálta és őrizte, amellett most ugyanúgy kell szolgálnia és őriznie mai csonkaságában is az egész Erdélynek szellemi és lelki egységét."

„...a nagy magyar egység szempontjából a központosítás helyes, de a mai gyakorlati formájában nem a magyar egyetemesség és igazi egység erősítését szolgálja, hanem az ősi tájegységekben rejlő kipróbált erőket sorvasztja el. /.../ Éppen ezért kötelességének tartja az Erdélyi Helikon, hogy a szellem területén ellent álljon minden olyan törekvésnek, amely az egyéni és közösségi felelősségtudatot gyengíti vagy éppen megszünteti. Az erősebb, színesebb és gazdagabb Magyarország érdekében kívánjuk ezt."

„Csonka Erdélynek Magyarországhoz való visszacsatolása után nem változtattuk meg azt a meggyőződésünket, hogy egyházaink tanítói és nevelői munkájára, népünk műveltségének alapozásánál és serdülő ifjúságának szellemi és lelki nevelése céljából pótolhatatalan szüksége van a jövőben is. Együttes nemzeti munkáról lévén szó, elengedhetetlen kívánság, hogy hűségesen és becsületes őszinteséggel őriztessék meg az a felekezetközi béke, ami az erdélyi magyar egyházainkat az elnyomatás éveiben közös nemzetépítő munkára képessé tette."

Ezek után az iskolai oktatás, a színház, a népművelés, a szépművészetek támogatásának fontosságát hangsúlyozza a nyilatkozat, s külön kiemeli annak az irodalmi alkotómunkának a szerepét, amelynek szellemiségével, példás közéleti magatartásával a jövő építésében is szerepet kell játszania. Végül a következőkkel zárul:

68