Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Dávid Gyula: Az Erdélyi Helikon a negyvenes években

„Múltunk nagy tanításaira figyelve, s erős hittel bízva népünk eljövendő hivatásában, a mindennapi életünkért folyó küzdelem közben is kötelességünknek tartottuk figyelni a velünk élő népek szellemi életét, s ezen át gondolkodását. Nemcsak ennek eljövendő hasznáért, hanem hogy a más nép arcába való betekintés által magunkról is helyesebb ismerethez jussunk.

A népek nagy együttesében élve így nem feledkezhetünk meg azokról az erkölcsi törvényekről sem, amelyek tiszta és erős magyarságunkon keresztül kötelességünkké teszik az alapvető emberi eszmények megbecsülését és szolgálatát.

Küzdöttünk a hatalmi elnyomás és szociális igazságtalanság ellen.

Hirdettük a munka érdemét és a jellem dicséretét.

Hirdettük és hirdetjük a minőség eszméjét a tömeg nyers erejével vagy a puszta számokkal szemben. Ez teheti nemcsak az egyént jogos és igazi vezetővé a közösségben, de számban is nemzetet is csak ez tehet naggyá, ez adhatja meg elvehetetlenül örök létjogát." (Erdélyi Helikon, 1942/7. 596-604. Kiemelések az eredeti szövegben.)

A történelem akkor nem hagyott időt arra, hogy „az erdélyi lelkiség" mint „óriási társadalmi és politikai érték" - Teleki Pál elvárása szerint - beépüljön a magyar életbe és érvényesítse abban a maga jó irányú hatását. Utána pedig olyan korszak kezdődött, amelynek vezérszónokai mindenestől kiiktatták volna a helikoni örökséget a magyar szellemiségből. Az 1942-ben megfogalmazott gondolatok azonban - ki nem mondva - abban a sötét korban is meghatározták az erdélyi/romániai magyar szellemiség legjobbjainak magatartását.

Ha őszinték vagyunk, nem tagadhatjuk, hogy ma is időszerű lenne a Teleki Pál-féle elvárás megszívlelése. Igaz, az „erdélyi lelkiség" is sokat változott - de talán nem a hátrányára.

69