Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Tarján Tamás: Az átutazó (Weöres Sándor 100)

éled a képszerű beszéd. Ugyanakkor a Medúza-lebegés című írása elején egészében idézett - Fülep Lajosnak címzett, 1947-es - VVeöres-levél a magasságban metaforizálja fő mondandóját. Ama római út nehézkes előkészületeiről esik szó mellékesen („Útlevelemet sajnos még mindig nem tudtam kiharcolni, ez most egyre nehezebb; s egyre bizonytalanabb, hogy mikor jutok el Itáliába"; „nemsokára megint felveszem a harcot az útlevélosztó hatóságokkal"), az igazi üzennivaló: az elért benső vidék feltárása. Az át helyett a fel dilemmája és katarzisa, a le megrendülése, „...a lelki táj, ahová most jutottam, fólér minden utazással - írja a harmincnégy éves Weöres. -[...] Eljutottam valami dimenziótlan Semmibe, azt hittem, hogy innen tovább fölfelé kell jutni, s ehelyett kilátás nyílt lefelé, az élet felé, mint a gleccser tetejéről a völgykatlanba. Megdöbbentő és éppen teljes valódisága által valószerűtlen, ahogy itt megmutatkozik a lenti táj nagy vonalakban, rajta a sors felhőárny ék-mintázata és mögötte a megfoghatatlan dolgok hegytömbjei. Itt csaknem »érteni« lehet mindent, vagy legalábbis végigtekinteni. Eddigi életemben a legtöbb, hogy ide eljutottam: nem hittem volna, hogy az élet látványa, felülről, ilyen végtelenül szép; itt nem probléma többé, hogy miért kell létezni a sok zűrzavarnak, ha teljes összefogottságában ennyire zavartalan. Innen nézve a legszennyesebb dolgok sem ijesztőek többé, mert nyilvánvaló a hitelességük, a hovatartozásuk. S a legcsodálatosabb, ahogy megéreztem, hogy itt már milyen zavartalanul lehet szeretni mindent, különbség és fokozat nélkül... ” Minden itt van egy helyen — metszhetnénk vissza egy sorba az iménti gyönyörű szövegburjánzást.

A hatalmas és halhatatlan Weöres-életmű opusai különféle jellegűek, értékűek. De a szemszög - az átutazó szemszöge, az érteni akarás, érteni tudás szemszöge - a legkisebb, legalkalmibb versben is érvényesíti magát, a „különbség és fokozat nélküliség" által meghatározott, csöndes-néma és mozdulatlanul átható szeretet- elvűség konok jegyében.

Erre az írásra készülve, véletlen folytán felolvashattam a kecskeméti verset Kenyeres Zoltánnak, aki - véletlen folytán - nem ismerte. Csak annyit mondott

rá: „Milyen semmiség. És tökéletes."

53