Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Ócsai Éva: Az Orbis pictus 100 verse
hasonlóan - tanító hangon szólítja meg a te személyét, és megismétli a vágyak és a vágytalanság, az árnyak (káprázat) és az ideák (valóság) ellentétét, majd a szeretet fogalmában éri el a kötet a tetőpontját, amelyet a prózakötetből Az alapréteg című részlet világít meg pontosabban: „Aki leszáll saját alap-rétegébe, ilyenkor maga mögött hagy minden életbeli érzést, minden gondolatot és lehetőséget, s ott van, ahol majd halála után, az időtlenben, változatlanban, ahol nincs többé »én« és »nem-én«, hanem mindennek mindennel azonossága, tagolatlan végtelenség. Nem ájult sötétség ez, hanem fényentúli ragyogás, tett nélküli sugárzó működés, érzéstelen teljes szeretet; örök változatlanság, mégsem megdermedés, hanem változásfelettiség, melyben minden változó is benne rejlik, akár az ébrenlétben az alvás lehetősége."51 Weöres Sándor ciklusának a befejezésével ellentétben Comenius Orbis Pictusának a zárlata (151. Clasusula) a bölcsesség szellemét, a műveltséget és a jámborságot emeli ki. A formailag kötött versek nagy tematikus változatosságot, gazdag képvilágot és erőteljes dinamikát alakítanak ki, és bár több ponton követik a cseh humanista kötetét, azt a metafizikai, etikai és ismeretelméleti hátteret tükrözik, amely Weöres Sándor lírájában és prózájában a 40-es évektől kezdődően meghatározó volt. A versek összekapcsolódását nemcsak a számok, hanem a motívumok is biztosítják; a ciklus során váltogatott alanyok pedig egyaránt lehetővé teszik a leíró hang és a dialogikus viszony megteremtését, az alanyi helyzet kialakítása sokféle szerep felöltését eredményezi. Amellett, hogy a cseh humanista kötetével, Weöres Sándor lírájával és prózakötetével alakítanak ki intertextuális viszonyt a ciklus versei, kapcsolódnak a magyar költészethez, a fabula műfajához, a kínai hagyományokhoz, a mitikus szemléletmódhoz, a filozófiához, a történelemhez, érintkeznek a művészetekkel (köztük a fényképészettel és a filmművészettel is), a témák közül pedig arányaiban kiemelkedik a természet, a tanító és morális szemléletmód, a halál, illetve a férfi és a nő közötti kapcsolat, a szerelem és a szeretet megjelenítése. Mindez Weöres Sándornak azt a poétikai elvárását tükrözi, amely szerint a költészet a hagyomány felé történő mélyülés és az egyetemes felé való magasodás.52 51 Egybegyűjtött írások 1, 509. 52 Domokos, Egyedül mindenkivel, 132. 30
