Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 6. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT WEÖRES SÁNDOR - Szigeti Csaba: W+10, avagy Weöres Sándor Finaléjának költészettörténeti elhelyezése
Szigeti Csaba W+10, avagy Weöres Sándor Fináléiknak költészettörténeti elhelyezése Ez az írás megint olyan, hogy a nyilvánvalót teszi nem nyilvánvalóvá. Benne egyetlen költemény a tárgy, de e tárgy lehetőséget ad némi francia körüljárásra az 1960-as évek első felében, és lehetőséget ad az 1960-as évek első felében a gondolati-fogalmi-művészi keretek közötti periplumra: a megértés, vagy inkább a belátás itt megpróbál valóban történeti lenni, miközben megalkotás közeli tipológiát érvényesít. Weöres Sándor Finale (A szörnyeteg szétzúzása) című költeménye a Kilencedik szimfónia (A szörnyeteg koporsója) mikrociklus legutolsó darabja, és eredetileg a Tűzkút kötetben jelent meg.1 Javaslom az Olvasónak, hogy először lassan, nagyon lassan olvassa végig a költeményt, amelyről régóta azon elképzelés alakult ki, hogy montázsvers. A Weöres Sándor közelében című tanulmánykötet 206. sz. lábjegyzetében Bata Imre jelezte: „A finale-montázs forrásáról maga beszél. Rákosi Viktor Elnémult harangok című regényéből kiírt minden tizedik szót, így kapta az alaktalan masszát. "2 Ismereteim szerint eddig senki filológus nem vette magának a fáradságot, hogy az 1903-ban megjelent regény és az 1964-ben (kétszeresen, Párizsban és Budapesten) megjelent költemény szövegét összeolvassa egymással. A továbbiakban természetesen adom Weöres Sándor költeményének teljes szövegét, de jegyzetszerűen adom Rákosi Viktor azon regényrészleteit is, amelyekből Weöres 'emeljünk ki minden 10. szót!' alapon montázsolt. A verssorokat a kritikai kiadások szokása szerint beszámozom. A regényrészieteket a következő kiadás alapján adom meg, kapcsos zárójelben és az egyes verssorokhoz fűzött textológiai jegyzet formájában: Rákosi Viktor: Elnémult harangok, A tizenkettedik kiadás utánnyomása, A Református Egyház Zsinati Irodájának sajtóosztálya, Budapest, 1991, az oldalszámok e kiadás oldalaira utalnak; a Weöres Sándor által kimetszett szavakat Rákosi Viktor szövegében kurzív betűkkel jelzem. Természetesen ebben az eljárásomban igen sok naivitás és jóhiszeműség munkál: föltételezem ugyanis, hogy Rákosi Viktor 1903-ban megjelent regényszövege szóról szóra megfelel az én 1991-es kiadásom szövegének, valamint ama kiadásénak, amelyet Weöres 1 Az általam használt kiadásban: Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások, Ötödik, bővített kiadás, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1986, 2. kötet, 420^122. p. 2 Bata Imre: Weöres Sándor közelében. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1979, 366. p. 31
