Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Bartha Ákos: Közelítések a szociográfia fogalmához

lünk, ám e kategóriák szerint egyes nem monografikus terjedelmű dolgozatok is igényt tarthatnak a szociográfiai rangra.36

Könnyen lehet mindazonáltal, hogy a műfajnak politikai széljárástól függetlenül is nélkülözhetetlen eleme a határozott kritikai él. Erre utalhat, hogy a nyolcvanas évek elején a honi szociográfia válságáról kezdtek el cikkezni a Forrás hasábjain. A lap főszerkesztője, Hatvani Dániel szerint a szociográfia „egyfajta műfaji parttalanságot" kapott azáltal, hogy a költészet, a próza és a publicisztikai jellegű írások is egyre inkább felvállalták a „népben- nemzetben való gondolkodást". E tendencia és az egyre gyarapodó műhelyek mellett azonban Hatvani szarkasztikus megjegyzése szerint „a hazai valóságirodalom az intézményesülésben felhígult és a felhígulásban intézményesült". Az 1981-es szociográfiai munkaértekezlet egy másik résztvevője, Varga Csaba alighanem a jelenség - és végső soron a Kádár-rendszer - fő ellentmondására tapintott rá: „A társadalmi valóság, a társadalmi kritika és a társadalom- irányítás között a szükséges összhang nincs meg. Nemcsak a realista kritika és a realista irányítás között vibrál feszültség, hanem például mindkettőnek elég tisztázatlan a viszonya a társadalmi valósághoz." Még drasztikusabban fogalmazott Kőbányai János, a sugalmazott szociográfiák látszatkonjunktúrája kapcsán: „A mi szociográfiai írásainknak nincs felrázó ereje, valódi hullámokat nem kavarnak, csak kibeszélve elodáznak. Valódi nyomot nem hagynak a jelenkori magyar társadalom arculatán, mint elődeink a harmincas években" - foglalta össze a helyzetet apati- kusan a szerző.37 Ugyanakkor nemcsak a kritikai él, hanem a témaválasztás súlypontja is megváltozott, hiszen - követve a társadalmi változásokat - „a parasztszociográfiát, a falusi élet, a mezőgazdasági termelés elemzését háttérbe szorította a városi életforma, az urbanizációs folyamatok vizsgálata".38

Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a két világháború közti éra a tényirodalom műfajteremtő, nagy periódusa volt (nem csak hazánkban)39, mely hatás, mint láthattuk, közel sem a szépírók teljesítményére szorítkozott, de intenzíven (vissza) hatott más műhelyek, szervezetek létrejöttére is. A másodvirágzást illetően ilyen tendenciákat vélt felfedezni Szili József irodalomtörténész, aki kiemelte a szociológia és a (tény)iro- dalom párhuzamos fejlődésének jelenségét, valamint a diszciplínák összjátékát a Kádárkori Magyarországon.40 Mellette Huszár Tibor szociológus is felfigyelt erre a jelenségre,

36 Berkovits György, A szociográfia magatartása, Mozgó Világ, 1978/6., 3-12.

37 Válság vagy váltás? Szociográfusok kerekasztal-beszélgetése a Forrás szerkesztőségében, Forrás, 1982/5., 88-96. T. Kiss Tamás szerint - „a mérce - kimondottan vagy kimondatlanul -a fiatalok két világháború között felállított teljesítménye volt. El kell fogadni, hogy az 1970-es és az 1980-as években folytatott falukutatások eredményeként csekély számú publikáció, sőt, vitatott módszerességgel feltárt és megírt, terjedelmesebb munka jelent meg." T. Kiss Tamás, A társadalmi valóság vonzásában, Zempléni Múzsa, 2010/2., 18-27.

38 Tüskés Tibor, Valóságközeiben (Sorozatzárás ürügyén), Forrás, 1982/11., 88-89. Tüskés szintén a harmincas évek összehasonlításában a szociográfiai irodalom esztétikai-írói fogyatékosságait és a már-már fájdalmasan leverő visszhangtalanságát emelte ki. (Sokatmondó, hogy mindezeket a szerző a folyóirat „szociográfiai irodalmat tallózó" kritikai rovatának megszűnése kapcsán vetette papírra.) Uo. Megjegyzendő, nem sokat változott a helyzet a rendszerváltozás óta sem. Az utóbbi húsz év néhány sikerültebb vidéki szociográfiáját mérlegre tevő elemzés szerint például „el kellett ismernünk, hogy a klasszikus szociográfiákkal mérhető irodalmi teljesítmény nemigen van köztük". Ács Margit, Szociográfia, Szín, 2009/5., 92.

39 Csengey Dénes, A tényirodalom arculatai, Valóság, 1983/9., 107-110. A német eredetű új tárgyi- assághoz ( Neue Sachlichkeit ) és a stílusirány magyar vonatkozásaihoz: Illés László, Weimartól Kiskunhalomig = I. L. Üzenet Thermopüléből, Bp., Argumentum, 1999, 56-82.

40 Szili József, Irodalom és szociográfia: Szociográfiai irányzatok és formák az irodalomban, Literatura, 1984/1., 49-59. A szerző nemzetközi perspektívából, külföldi művekkel is alátámasztva próbálta a műfaji kérdést (szociológia vs. szépirodalom) a recepcióesztétika igazát hangsúlyozva értelmezni. (Szili előadása az MTA és az American Council of Learned Societies szervezésében létre99