Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Sándor Iván: A hetedik séta a fikció erdejében
Ahol lehet, ügetésben a zászlóalj előtt a század, a magaslati síkságokon vágtában, a lejtőkön szárvisszatartással ereszkedve. Kiss Ádám elégedett a lovával. A pihenőkben átkarolja a nyakát, szokása szerint megcsókolja a homlokát. A távolból ágyúdörgés. Már a puskalövések is hallatszanak, de a tüzérek és a gyalogság még láthatatlan. Zöldi alezredes gyalogezrede támadásban. Leereszkednek a folyóval párhuzamos nagy síkságra. Egyre több a holttest. Magyarok, osztrákok, szerbek, olaszok. Lovas futár vágtat el mellettük, megadja a Piave alsó folyásánál a gyülekezési pontot, még ötven kilométer, hajnalban kezdődik az átkelés. A távolban, mint a madárijesztők, kinyújtott karral három alak. Amikor a közelükbe érnek, integetnek. Az egyikük Ábel. Az olasz előőrs a szakaszukra támadt, hárman maradtak, a lovaikat is kilőtték, hárman maguk mögé ültetik őket, karolj át fiam, mondja Kiss Ádám Ábelnek, a hegedűd? hát az odalett, tudsz bánni a karabélyoddal? lőttem már vele, hadnagy úr. A folyóparton Hajdú sorakoztatta a zászlóaljat. Utászok érkeztek, pontonhidakat kezdtek építeni a gyalogságnak. A túlsó parton az olasz és a francia ütegek tüzet nyitottak. Nem volt föld, nem volt ég, víz sem volt, csak a becsapódások, robbanások, a mindent elborító füst. A pontonhidakon egymást taposták a szuronyt maguk elé szegezve rohanó bakák. Az utászok vízre lökték a csónakokat, kétszer annyi embert parancsoltak beléjük a tisztek az átkelés gyorsítására, mint amennyit elbírtak. A halottakat úsztatta az ár, a sebesülteket a drótakadályokra sodorta, megjelentek az olasz repülők, géppuskázták az átkelőket, a megmaradt csónakok és az úszó vaspontonok elérték a túlsó partot, az életben maradtak felkúsztak a meredeken, beásták magukat, a huszárok ekkor indultak. Átkelés! Átkelés! ordította Hajdú, úsztatták a lovakat, kardheggyel lökdösték maguk előtt a hullákat, Kiss Ádám látta, hogy Ábel holttestét a túlpartra vetették a hullámok, felkapaszkodott a meredeken, fedezékbe parancsolta azokat, akik a századból átjutottak, a gyalogság rohamra indult, a tüzérség a túlsó partról fedezte őket, estére visszaszorították az olaszokat. Kiss Ádám Hajdú parancsára tartalékba vezette a kézitusa után életben maradt huszárokat egy domb mögött. Hajdú magához rendelte. Átadja, hadnagy úr, a századot a helyettesének. Nincs helyettesem, százados úr, elesett. A rangidős altisztnek... Értettem... A folyó középső szakaszán felkészült egy hadosztályunk az átkelésre. Megszakadt velük a rádió-összeköttetés. Bennünket még elértek a törzsből. Azt az utasítást kell elvinni nekik, hogy a megadott időpontnál két órával később kezdjék a támadást, mert a tüzérségünk gázlövedékei a mieinket is veszélyeztethetik. Ötven kilométerre vannak. Három órád van, hogy időben érkezz. Kiss Ádám ellenőrzi a hevedert, a patkókat, a tölténytáskát. Nyeregbe száll. Sík terep van előtte. Ha nem ugratja a lovat rögtön vágtába, könnyen elérhetik az 5
