Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Sándor Iván: A hetedik séta a fikció erdejében
ellenség szórványos golyói. Átvág. Gázlót keres. Visszajut a másik partra. Erdő. A fák itt már védelmet nyújtanak. Ösvényt talál. Domboldal. Ereszkedik. Feltárul a középső folyókanyar. Még egy magaslat. Felér. A csapatok már a csónakokban. A többiek a pontonhidakon törnek át. Tudja, hogy elkésett. Tudja, hogy nem ő késett el, az átkelést kezdték el a megadott időnél korábban. A lova ágaskodik, le akarja vetni, használnia kell az erős szárhúzást és sarkantyúzást, hogy nyeregben maradhasson, engem félt, gondolja, mert a túlsó partról az ágyúk már lövik az átkelőket. Leszáll. Leül a kavicsos partra. Bámulja a távoli kézitusát, szuronnyal, karddal, puskatussal esnek egymásnak. A messzeségben szürkészöld felhő. A katonák mintha színpadon küzdenének, és szerepük szerint lassítaniuk kellene a mozdulataikat. Nehézkesen emelkednek a karok, a kardok óvatosan kaszabolják a levegőt. Mindkét oldalon megkezdődik a visszavonulás. A hátrálok a torkukat markolják. Köhögnek. Botorkálnak. A szél az ellenséges állások felé viszi a szürkészöld felhőt. Talál egy pocsolyát. Átnedvesíti a zsebkendőjét, szájára, orrára teszi. Már nem szürkészöld, már sárgásfehér gomolygást fúj visszafelé a szél. Szakít egy darabot az ingéből. Megnedvesíti azt is a pocsolyában. A ló tűri, hogy a fejére terítse. Fatörzshöz köti a kantárt. A nedves zsebkendővel az arcán elindul. Kavicsos a lejtő, néha elcsúszik. A halottak keze utolsó mozdulatukként a torkukon. A még élők vért köpnek. A haldoklók vízért könyörögnek. Bedugult a füle. Az erősödő ágyúlövésektől kipattan. Kaszabolja maga körül a levegőt. Még vissza tud nézni, látja, hogy a lova a mellső lábára ereszkedik." * * * Akkor érzem, hogy erdei sétám vezet valahová, ha a leírt szöveg megjeleníti a bennem élő látomást. Amikor Kiss Ádám visszanéz a lovára, s látja, hogy (mint egy lassított felvételen) ereszkedik a mellső lábára, habár a leírásban ez csak néhány szó, ám a pillanat látomásában a tágabb léthelyszín is megjelenik: a háború örvénylésében elvesző sorsok... Hetedik sétám térképe Proust felismerésével rajzolható meg: az írói „látomásmód, annak az általunk látott egyedi univerzumnak a feltárulása, amit mások nem látnak". Nem - Eco módján - közvetlenül gondolunk az olvasóra. Ama egyedi univerzum feltárulása helyet készít sok-sok egyedi (olvasói) univerzum számára is. * * * A regény megjelenése utáni hetekben elismerő e-mail levelet kaptam debreceni olvasómtól, Homyik Lászlótól. Annak igazolására, hogy mit nyújtott számára 6
