Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Oláh-Gál Róbert: A Bolyaiak és a „fejérnépek”
Oláh-Gál Róbert1 A Bolyaiak és a „fejérnépek" Nagyon kedves színfoltja a Bolyaiak életének a női nemhez való viszonyulásuk. Bolyai Farkas kétszer is megnősült, de ellenezte a fiai nősülését, és féltette is fiait a nőktől: „Ha a férfi megnősül, akkor levágott szárnyú sas" - vallotta. Ezt az elvet ma is sok nagy matematikus vallja. A Bolyaiak után a két legnagyobb magyar matematikus, Riesz Frigyes és Fejér Lipót megrögzött agglegények maradtak. Sőt Rieszről fel is jegyezték, hogy nagyon megharagudott Radó Tibor tanársegédjére, mikor az megnősült. Számomra mégis kedves az a történet, melyet feljegyeztek Bolyai Jánosról, jelesül, az apja szemére vetette, hogy tőle tiltotta a nőket, de ő kétszer megnősült. Van is néhány megjegyzése Bolyai Jánosnak apjáról, mely szerint Farkas nagyon szerette a „mézet", és második felesége, aki 22 évvel volt fiatalabb Farkasnál, fenevadnak nevezte a férjét. Mindenesetre érdemes elolvasni Bolyai Farkas fiának írt intelmeit, melyet 1823 szeptemberében írhatott, és amely intelmeket maga sem tartott be, mert a nők és a szerelem elleni intelmei megírása után egy évvel, ő maga, másodszor is megnősült: „Én téged a' Duellumtól féltelek leginkább 's a' fejérnépektől: a' katona között sok okosság kell az alkalmatosság messziről való elkerülésére, benne való mérséklésre, 's kisebb sértések eltűrésére a 'nagyobbak kikerülésére lehet okosan méltóság megtartásával csendesen szelíden tűrni..." „Sokkal veszedelmesebb még a' fejérnépek szinte ellen-állhatatlan bűbája; mert az az okosságot maszlagozza meg elébb, az eszet veszi el, elaltat, és aztán ami tetszik azt csinál -felemel magasan, a tejutakon sétáltat angyali társaságban, legelébb úgy tetszik, hogy akkor nyílt az ég fel, és most láttad meg a virtust az ő igaz szépségében, és most érzesz mindent ami szép és nemes szebben mint valaha - hidd el, hogy mind csalás, csak azért emelt fel, hogy mélyebben levessen azaz az a vége, mert néha a másik is éppen úgy nem tudva vész-el, és csak akkor veszi észre magát, mikor a pokolba ébred fel. Kétféle a szerelem; az egyik megjárja elébb a mennyet, a másik fel se hág a földről; amaz is csak oda esik tüzes orbitálja posványba végződik. A csupa testi szerelem (kivált, most amikor Páris középítői a havasak tetejéig elterjedt a Franz pestise és pusztítja a földet) micsoda és mennyi és milyen nyomorékokat csinál, nem is képzelheted - aki abba a hadba megyen, igen sok közül jő egy épen ki - látogasd meg a Franzosok ispotályát - el ne mulasd -. A másik szerelem mennyei formában kezdődik, a legszebb érzés, angyali harmónián kezdődik, s talán sok ezrek közt egy, ahol a legkedvetlenebb diszharmónián nem végződik, és a legédesebb érzések olyan fájdalmakon nem végződnek, melyek az Isten képit széjjel tépik. Semmi sincs, ami inkább örökkévalóságot ígérjen, és semmi sincs változóbb, rövidebb idejű, és ami szinte ok nélkül, mint egy madár csak elrepüljön egy más ágra - a csupa kellemek változása vagy csak a megszokása, s más kellemek ujjsága felrepíti az egész örökkévalóságot." 1 Készült a Magyar Tudományos Akadémia Domus Programja által támogatott tevékenység keretében. 82
