Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - A 90 ÉVES TÓTH ISTVÁN KÖSZÖNTÉSE - Rigó Róbert: „Ilyen az élet” – Tóth István fotóművész nézőpontjából
náltak. Azt mondta, már nem bírja tovább, a füle elkezdi hajnalban a zúgást. Megőrül. Beszélgettünk még egy kicsit, majd dolgozni mentünk a műterembe. Ott egy hatalmas, hozzávetőlegesen kétméteres festmény volt az állványon, félig kész állapotban. Akkor épült a Budapest Körszálló, és ő azt festette. Mellette egy másik állványon egy nagyon szép festmény volt, a harmadik állványra egy kötél volt ráhurkolva. Gondoltam, hogy ezt le kell fényképeznem. A fényképezéshez nemegyszer hozzátartozott a csalafintaság, hogy például olyan háttér legyen, amit én jónak tartottam. Mondtam neki: „Mester, kezdjük akkor a festékválogatással" - mert a festékes ott volt a festőállvány alatt, amelyen a kötél volt. Tehát odacserkésztem, és így tudtam lefotografálni a kötéllel Frank Frigyest. Ezek után jött a többi művész. Ekkoriban már szép sikereim voltak, a „Pillanatok" ciklus ment az egész világon. A kollégák közül többen megjegyezték, hogy: azt hiszed, hogy majd ezekkel is olyan sikered lesz!? New Yorkban senki sem tudja, ki az a Barcsay vagy Czóbel! Erre rendszerint azt válaszoltam, hogy az lehet, de a jó képet ott is ismerik. Végül is a „Kortársak" sorozatom nagy siker lett.- Az írókat is elkezdted fényképezni. Ez hogy kezdődött?- Az íróksorozat az egy külön téma. Buda Ferenc volt az első, akit fotografáltam. Buda Feri egy aranyember, nagyon sok megnyitómat ő tartotta. Feri mindig készséges volt, nem úgy a többiek. Például Déry Tiborhoz háromszor kellett elmennem, míg végre a kapun beengedtek. Mikor először mentem hozzá, jött a házvezetőnője, hogy „most nem lehet, mert a mesternek dolga van". Másodjára azt mondta nekem, jöjjek holnap. „Holnap reggeli után." Mentem másnap is, tíz órakor csöngettem, erre a nő kegyetlenül letolt, mert megmondta, hogy reggeli után jöjjek. Mondom neki, hogy tíz óra van. Erre kijelentette, hogy „a mester egy órakor reggelizik". Be sem engedett a kapun. Mentem harmadszor is, ekkor a felesége nyitott ajtót azzal, hogy „jaj, a drágámat akarja lefényképezni, jöjjön be!". Bementünk, majd a férjét kezdte el győzködni: „Drágám, gyere, le akarnak fényképezni!" Erre Déry: „Nem érek rá!" Majd a felesége: „Ugyan, tíz perc az egész!" Tiltakoztunk mindketten, hogy ezt nem lehet tíz perc alatt elintézni. Ezek után Déry azt kérdezte tőlem: „Van magának becsületszava?" Erre válaszoltam, hogy „mondjuk". Majd kijelentette: „Akkor jöjjön holnap egy óra után!" így már negyedszer mentem, mikor végre le tudtam fényképezni Déryt. Miközben fotografáltam, beszaladt a szobába egy kis pulikutya. Erre azt mondja: „jaj de jó, hogy bejött! Ezt is le kell fényképezni! A másik kutya meghalt, azt is sokat lefényképezték, de ezt még nem, ezt is fényképezzük le!" Mindjárt az ölébe vette a kutyát, több pózból is lefotografáltam. Ezek után azt mondja: „Kérem, letelt a félóra". Mondtam neki, hogy „mester, a kutya nem volt benne a félórában". Erre kegyesen kijelentette: „Na jó, akkor még tíz perc." így jártam Déry Tibornál. Ezután Illyés Gyulához mentem. Mikor odaértem, szakadt az eső. Csöngettem, sokáig vártam, végre kijött a házvezetőnő. Kérdezte, hogy mit akarok. Erre én mondtam: „Le akarom fényképezni a mestert." Mivel ide se jelentkeztem be előre, odaadtam neki egy névjegykártyámat, hogy vigye be. Később kijött a nő, kinyitotta a kaput, és azt mondta, hogy menjek az ajtóhoz és csöngessek. Csöngettem, kijött a felesége és megkérdezte, hogy mit akarok. Mondtam neki, hogy a mestert szeretném lefényképezni. Bement a férjéhez, majd visszajött, és bementünk a lakásba, aztán megjött Illyés Gyula is. Bemutatkoztam, leült a székre, elmondtam neki, hogy a koncepcióm alapján egy portrésorozatot, műhelyképeket és otthoni képeket szeretnék készíteni róla. Ezek után leült a székre, és akkor azt mondta: „Csináljátok a képeket!" Mondtam neki, hogy ez nem úgy van, én egy műtermet hoztam magammal. Nem tudhattam, hogy milyen világítás van, vittem a lámpákat, reflektorokat, vakut, állványokat, derítőlapokat. Egy kocsi tele volt a felszereléssel, a csomagtartó 64
