Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
az osztrák életről. Az első... - mondjuk az osztrák tájról, az osztrák vidékről, a hegyekről, már az Attersee környéke sem csúnya vidék, illetőleg nagyon szép környék az is. De Salzburg, Haléin, az a környék is nagyon szép, és ott a barátommal jártunk ugyancsak néhány nagyon jó hegyi túrán. Azután lent, végig a Wörthersee partján ott akkor volt egy magyar Caritas Otthon, amire véletlenül bukkantam rá, és ott aludtam a ház mögött, és a házból hozta ki a srác a kaját. Az egy ilyen... a Caritas által fenntartott, fenntartott nyaralóotthon volt. Bécsben, bécsi otthonokban tanuló magyar gyerekek, srácok voltak ott, és azok engem elláttak kajával úgy, hogy kihozták a kaját. Mert a felügyelőik is magyarok voltak, és azok is ugye tudták, hogy ki vagyok, mi vagyok. És ott bent a házban nem alhattam, de jó nyári idő volt, úgyhogy kint aludtam a ház mögött az erdőbe, de elláttak kajával. A virágfesztivált megnéztem. A Veldeni Virágfesztivál az, az ma is egy csodálatos látvány, és egy 15 éves srác, illetve 16 éves voltam akkor, kószáltam, és feldíszített luxusautókon, virágokkal feldíszített luxusautókon. .., bikinis csajok ott figuráztak. Persze, hogy a Wörthi-tót is átúsztam, meg ilyenek. A barátjával tett néhány hegyi túra kivételével egyedül járta az országot, de mintha az osztrák tájak megismerésével párhuzamosan igyekezett volna magyarokkal tartani a kapcsolatot. Az osztrák hegyi táj szépségének hosszabb bemutatása után a beszélgetés az Iselsbergben töltött utolsó gimnáziumi évre terelődött. Tibor itt a közösség aktív tagjaként ábrázolta magát, illetve az akkori „banda" évtizedeken át megmaradt összetartását emelte ki. Történeteit mégis egyes szám első személyben mesélte el, rendszerint társ nélkül rótta az utakat és egyedül élte át az élményeket. Másfelől szoros közösségre vágyott. A menekülése után hónapokon keresztül élt kis összetartó csapattal egy Linz környéki lágerben, és interjúpartnereim közül egyedül ő csatlakozott a magyar cserkészmozgalomhoz. Amikor befejeződött a gimnázium, Tibort nem elégítette ki a tudat, hogy nagyjából megmarad a csapat, mert sok volt iskolatársával ugyanabból a diákszállóból fognak bejárni az egyetemre. Intenzívebb élményt keresett, és érettségi után elment egy vezetőképző-tanfolyamra. Voltaképpen az NSZK-ban működő magyar cserkészcsapathoz vitte az első külföldi útja, és a későbbi utazások is sokszor a cserkészethez kötődtek. Mindeközben az egyetemi tanulmányok nem alakultak rózsásan. Tibor három felsőoktatási intézményben próbálkozott, végül a negyediket sikerrel befejezte. Az iskolaváltások Tibor bizonytalanságát, kiforratlanságát mutatják. Tibor képes volt eltartani magát - másokhoz hasonlóan két év elteltével ő is elvesztette ösztöndíját -, de képtelennek bizonyult hosszú távú stratégiai döntést hozni. Az állandóan megszakadó felsőfokú tanulmányok közé hosszabb-rövidebb utazások ékelődtek. [...] amikor az ösztöndíjat elveszítettem, ki kellett költözni, és akkor Mödlingben laktam egy panzióban. És onnan jártam dolgozni..., benzinkutas voltam egy benzinkútnál, ahol szabadon lehetett az órákat beosztani, hogy mikor... akkor úgy tanult az ember, ahogy akart. Egy kellemes dolog volt... És ezalatt a vizsgaidőszakos év alatt csavarogtam. Lementem Szicíliába, szóval próbáltam zöldágra vergődni magammal, hogy mit... csináljak, mibe kezdjek. És akkor ősszel még mindig nem volt világos a számomra, de akkor már nagyon bizsergett a lábam, hogy na hát, valamit, valamit... azért kell csinálni, valamit kell tanulni. És akkor beiratkoztam a bécsi egyetemre, német irodalom és történelem szakra. Amiből biztos tudtam, hogy nem akarom egyiket sem elvégezni, tehát sem... nem akarok se tanár lenni, se német irodalmár, sem irodalomtörténész sem. Sem német történelemmel, illetőleg a történelemmel sem akarok foglalkozni, de érdekelt, egész egyszerűen, hogy hogy is néz ez ki. Hogy is van... mondjuk a struktúrája az egésznek. És egy szemesztert lehallgattam, aztán akkor utána megint elmentem, nekem Olaszország nagyon ked..., nagyon szimpatikus ország volt. Velencébe... szerettem lejárni. Ott éldegéltem. Aránylag 48
