Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján

Ugye? És ez szenzációsak voltak, mert, tudja, ott rengeteg... [nevet] én mindig mondtam egy miniszternek, ugye, hogy hozzatok haza egy pár embert Nyugatról, mert a világ legjobb egyetemein tanítanak, és azok, tudja, rengeteg ember kijött, ugye, főleg az egyetemekről, ezek az asszisztens korosztály, tudja, akik olyan 35 évesek voltak, akik 10 év múlva minden egyetemen tanárok voltak. Kezdve a Sorbonne-tól, ugye, a Harvardig. Érted? Tele vannak magyarokkal. És ezek pont, amikor volt a változás, ugye, nálunk, '90, azok már mentek nyugdíjba. És ezek örömmel hazajöttek volna.17 De még nem is kellett volna nekik pénzt adni, de... [nevet] Tudja, hogy hogy van! És akkor azt mo... mert azt mondta akkor a miniszter úr, hogy hát akkor mit csinálunk mi? Ugye? Mert tudták azt, hogy itt a miniszter úr is egy kicsit tudott németül, érted?, azok az emberek meg 5-6 nyelven beszéltek. De nem így! Tudja? Meg meg tudják kötni a nyakkendőjüket. Ugye? Nekem így mutattak be egy ilyen nagy elvtársnak, a izé, a hogyhívják... a Hóvári Jancsit nem ismeri? O volt az izraeli követ most is, az mutatott be a Németh Zsoltnak, mert akkor osztályvezető volt, Németh Zsolt, itt a Collegium Hungaricumba', azt mondja, bemutatom neked a Bandit, aki ennek és ennek az úrnak megtanította, hogy hogy kell nyakkendőt kötni, [nevet] Érti? Na és ezek az emberek a legmagasabb pozícióban vannak. Érti? Tudja? Tehát ez az, ami minket bánt, hogy mi meg... Már otthonról is vittünk valamit, de még a legutolsó parasztgyerek is, aki velünk volt, megtanultak viselkedni. Érti?

L. A.: Igen.

Endre: Megtanultak, hogy hogy kell viselkedni. És nekünk egy olyan fantasztikus jó hírünk volt. A Nyugaton. Érti? Azt maga nem tudja elképzelni! Aztán itt volt nem messze, két utcával odébb egy órás, és akkor odamentem az egyik barátommal, és akkor azt mondja nekem az az órás, azt mondja, doktor úr, ezek tényleg magyarok, akik itt mennek? Érti? Mert én magukat ismerem, meg azokat, ezek mind úriemberek. Azt mondja. De kik ezek? Kik ezek? [élesen] És mondtam neki: Nyugodjon meg, Schmidt úr! Ezek magyarul beszélő oroszok, [halkan] [nevetés] Hát ez van. Na jó. Ja és hát aztán hova utaztam? Na és hát eljött az idő... rengeteg... Ja, és állandóan mentem Svédországba.

A korai nyugati utak taglalása megint csak nélkülözi a saját emlékek elmesélését, helyette hamar Magyarország lehangoló állapotának értékeléséhez jut el, amelynek központi mondanivalója a kinti - emigráns, disszidens - magyarok teljesítményének és önzetlenségének magasztalása, és az otthon maradt magyarok tudatlanságának és műve- letlenségének kihangsúlyozása. Endre eddig ismertetett történetei valójában csak apropóul szolgáltak az őt izgató téma bemutatásához: miért uralkodnak olyan siralmas erkölcsi és anyagi állapotok Magyarországon? Endre tehát több ízben megkülönbözteti a kulturált, törekvő és szívesen látott magyarokat az öntelt, hamiskás, csaló magyaroktól, akik időnként sajnos felbukkannak (talán munkát vállalnak) az osztrák fővárosban, és rontják az emigránsok által kialakított pozitív összképet. A „régi", integrált magyarok szégyellik magukat az újonnan érkező és mentalitásukban inkább a balkáni vendégmunkásokhoz, mintsem hozzájuk, a németül jól beszélő, megbecsült, segítőkész, Ausztria pozitív önképét erősítő, integrálódott, tisztességben megőszült ausztriai magyarokhoz hasonlító „új" magyarok miatt.18 Miután kiadta bosszúságát, váratlanul visszakanyarodott az eredeti kérdéshez, s innentől már gördülékenyebben tudott svédországi útjairól mesélni.

17 Várallyai Gyula is hasonló problémáról emlékezik meg, igaz, 1992-ben megjelent könyvében mint hasznosítandó potenciálról beszél (Várallyai 1992: 281-289.).

18 Az európai menekült- és vendégmunkáshullámok eltérő osztrák fogadtatása visszatérő eleme volt a beszélgetéseknek. Interjúpartnereim többször elmesélték, hogy míg őket kimondottan szeretettel fogadták, a balkáni, főként jugoszláv vendégmunkásokat nyíltan is lekezelik és a „Tschusch" gúnyszóval illetik. Endre mintha velük rokonítaná a magyarországi magyarokat.

36