Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 5. szám - Lénárt András: „Kiszabadulva” – 56-os diákok nyugati kalandozásai az ötvenes-hatvanas évek fordulóján
Svédország - az interjúk alapján - a magyar diákok első számú úti célja lett. Ide már nem a kíváncsiság, hanem a megélhetési kényszer vitte őket. Amikor bukdácsoltak az egyetemeken, és sorra veszítették el az állami ösztöndíjat, akkor remek megoldásnak ígérkezett a munkaerőhiánnyal küzdő és kiváló kereseti lehetőséget biztosító skandináv országban nyári munkát vállalni. Svédország amúgy egész Európából vonzotta a fiatalokat. Endre azonban nem a másoknál megszokott módon, az osztrák fizetési viszonyokhoz képest nagyságrendekkel nagyobb pénzösszegek felidézésével kezdi történetét, hanem a kiutazás megszervezésétől és a fárasztó fizikai munkától indít. Előbb Stockholmban kezdett dolgozni egy tisztítószolgálatnál, majd barátnőjéhez - későbbi feleségéhez - csatlakozva Göteborgban, a Volvo-gyárban köszörülte az autók lökhárítóját. Majdnem öt évtized elteltével is pontosan emlékezett a műszakok hosszára, de a legnagyobb, valószínűleg sokszor elmesélt története az egyszeri svéd munkásemberhez kötődik. [...] Pokoli meló volt! Képzelje el, hogy csiszoltam, meg köszörültem. Köszörültem a Volvónak a lökhárítóját. Érti? Akkordba. Érted? Érti? Tudja? 160 darabot óránként. És azt reggel fél 6-tól este fél 12-ig. Érti? L. A: fél 6-tól fél 12-ig. [halkan] K. Endre: Kétszer egy héten, akkor kétszer fél 6-tól fél 10-ig, utána pénteken csak fél 8-ig, mert tovább nem lehetett. És szombaton fél 6-tól fél 2-ig. Érti? L. A.: És az? Értett a köszörüléshez? Endre: Dehogyis! Megtanultam. L. A.: Ott? Endre: Hát persze. Megtanultam. És odaállítottak aztán, hát persze, hát szépen megtanultam. Na, jó... És azt mondhatom magának, hogy én a demokráciát Svédországban tanultam meg. Tudja? L. A.: Mert? Endre: Azért Svédországban, mert Ausztriában sincs demokrácia. Tehát se Magyar- országon soha nem lesz, Ausztriába se lesz valószínűleg. Mert itt is van ez a, ez a... hogy mondják? páternalizmus. Tudja? [...] Az embereknek a hozzáállása. Tehát nem szólnak bele az ügyeikbe. Szóval, azt olyan finoman csinálják. És volt egy, a Günnar Petterson, az már vagy 70 éves volt, és ő volt a szertáros. [...] és ő megértett engem. Tehát hogy én innen jövök oda, 3 hónapig, ugye, és nekem meg kell keresnem azt az összeget, azt a pénzt, amiből egy egész évben élek. Tudja? És akkor elmagyarázta azt nekem, hogy édes fiam, ezt nem lehet így csinálni. Én megértelek téged, de te csak 3 hónapig vagy itten. Nekünk 12 hónapig kellene ugyanazt csinálni, amit te. Úgyhogy próbálj meg gondolkozni! És akkor tényleg gondolkoztam. Mert szétvertem, ugye, a normát. Nem? Érti? És akkor úgy elbeszélgetett úgy velem. És, és... nagyon fontos. És akkor rájöttem arra, hogy hiába ez nekem jó lenne, ha így lenne, tehát akkor inkább azt csináltam, hogy sokkal több időt dolgoztam, ugye, hogy... tehát akkor nem a normát, az órás norma, ugye tönkretenni, hanem inkább tovább dolgozni, hogy ugyanannyit kerestem tulajdonképpen, mintha úgy dolgoztam volna. Svédország, a svéd mentalitás, demokratikus gondolkodás, és persze a jólét Endre szemében követendő, de a kelet-európaiaknak, sőt, a magyaroknál sokkal jobb megítélés alá eső osztrákoknak soha el nem érhető mintát jelent. O maga mégsem választotta Svédországot második hazájául, mert későbbi felesége nem akart északon maradni. Endrét vonzotta volna a skandináv világ, a nyelvet is egész jól megtanulta, de a téli sötét és akkori barátnője végül is visszatartotta a letelepedéstől. A lobbanékony, szenvedélyes Endre Svédországban még egy különös élménnyel gazdagodott, a csendes nyugalommal. [...] És éjszaka egy órakor olvastam az újságot. Kint, szabadba, mert tiszta fény volt. 37
