Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Sándor Iván: A hetedik séta a fikció erdejében
Meditációink nyomán talán így „tolódhat el" a rilkei fogalomrendszer: rettenetes, hogy az igaznak feltételezett tények eltakarják előlünk az igaznak fikcionált valószerűt. De menjünk tovább... Gyáni Gáborral való korábbi dialógusunkban erről azt írtam, hogy ha a tudomány az igaz fogalmának a valószerűvel való felcserélését keresi, akkor mondhatjuk, hogy a regényíró a valószerűt próbálja (tágabb-érvényesebb) igazzá fikcionálni. Példasor a műhelymunkából. Az első világháború Piave menti csatáiról szóló sok hadtörténeti munka közül az egyik (Bállá Tibor fejezete a Magyarország az első világháborúban - főszerkesztő Romsics Ignác) írja - a fejezet idevonatkozó részét sűrítem „A nagy támadás 1918. június 15-én, hajnali három órakor nagy pergőtűzzel és gázlövéssel kezdődött. Az erdélyi 35., a budapesti 31., a nagyváradi 17. közös hadosztály nagyrészt magyar katonákból állt. Az átkelés a Piavén vaspontonokon és faladikokon történt. Az előbbiben 20, az utóbbiban 10 ember, plusz néhány evező utász fért el. A műszaki katonák jó része nem tudott evezni. Nagy veszteségek árán, állandó ellenséges tűz alatt két hídfőt építettek ki. A megáradt folyó a kiépített 14 közül tíz hidat elsodort. A 11. lovashadosztály szakaszán rövid idő alatt 400 ponton semmisült meg az ellenséges tűzben, a benne ülőkkel együtt. A magyar tüzérség gázlövései gázmaszkok használatára kényszerítették az olaszokat. A 11. lovashadosztály folyamatos harcban állt. Az áradás miatt kilátástalanná vált a csapatok utánpótlása és ellátása. A harcokban az osztrák-magyar csapatok vesztesége mintegy 150 000fő, 31 repülőgép, az olasz, angol, francia csapatoké mintegy 90 000 katona és 43 repülőgép volt." Ezek „valószerű" (később feljegyzett) tények. Haladjunk a fikció erdejében. Több száz oldalnyi leírást olvastam el külföldi és magyar történészek munkáiból a Piave menti harcokról. Mire Az éjszaka mélyén 1914 című regényem huszárja, Kiss Ádám megjárva az európai, nyugati és keleti frontokat, megérkezik a déli frontszakaszra, otthonosnak kellett lennem a hadállásokban, az olasz-francia csapatok létszámában, támadási terveikben, lövegeik tűzerejében, a francia külügyminiszter, Pinchon és az egyesített antanterők főparancsnoka, Foch marsall döntéseiben, ismernem kellett a Monarchia hadtestjeinek, a kereteikben harcoló magyar hadosztályoknak a számát, ellátottságukat, a gázlövegek használatát, hatását, a huszárezred részvételét a harcokban. Elengedhetetlen volt, hogy megismerjem az utászok feladatait is a fémkompok vízrebocsátásában, a facsónakok teherbírását. Mindazt tehát, amiben (a fikcionált) Kiss Ádám már huszárhadnagyként részt vesz. Sétálgassunk tovább a fikció erdejében, hogy tárgyunk lehessen nem a csata valószerű megörökítése, hanem a csata helyzeteibe vetett ember története (lelkiállapota stb.), ami korábbi (fikcionált) sorsa folytatása. „Dolomitgerincek. Szorosok. Barlangvájatok. Hegyi patakok. Zuhogok. 4
