Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Fried István: Bolyongás egy/a labirintusban
zene/művészettörténet-írás nem egy teoretikusának szemléletét. Egyetlen példa: a magyar színjátszás kezdeti botladozásának, továbbfejlődésének akadályaként minősült a pest-budai német színház/színjátszás, az a tétel öröklődött a XIX. század második felében és a XX. század jó részében, mintha a birtokon belüli német színjátszás ki akarta volna szorítani (például Pest-Budáról) a magyart, a XIX. század jó részében ez fordítva igaz. Az önelvű nemzeti művelődés múltját és jelenét konstruálta meg a nemzeti látószög kizárólagosságát elgondoló, népszerűsítő, kötelező érvényűvé emelt (művészet)történet-írás, amely részben szakított ugyan a pozitivista „hatásológiá"-val, de egyben lemondott a tágabban értett, regionális kontextusról. Minek következtében legfeljebb folklorisztikai érdekességgé lett a kétnyelvűség, a kulturális önállóságot fenyegető tényezővé a többnyelvű, több- kulturáltságú városok és tájak másik nyelvű lakossága, és kitörlődött az emlékezetből a hajdani együttélés; s ehhez azok a szerzők is hozzájárultak, akik ebben az együttélésben lelték meg korai műveik témáját. Smetanánál maradva: 1854-es Győzelmi szimfóniájába belekomponálta a császári himnuszt, hogy az 1874-es esztendőben megalkossa a Hazámat, a cseh tájak zenei képét; Dvorák a szláv összefogás jegyében Szláv táncokat komponált, A cseh erdőből című opusát azonban Stefánia főhercegasszonynak ajánlotta. Mindennek ellenében (az irodalmat a többrendszerűség alakzatának példájául felfogva) az újabb kutatás még ott is vitatja az egyoldalú „nemzeti" beállítás célszerűségét, ahol a nemzeti idolok kétségbe vonása százados jelentéstulajdonításokat ingat meg. Slawomir Wollman12 szlavista komparatisztikájától eltérően, igaz, német akadémiai közönség előtt, mutatott rá arra, hogy a szlávok irodalmi kölcsönösségét röpiratba fogalmazó Ján Kollár nem elsősorban életrajza révén részese több kultúrának, hanem költői (és más területekre kiterjedő) munkássága révén. A kissé bonyolult és a szlovák irodalom történetében nyelvváltásokkal tarkított nyelv- és irodalomszemlélet, „nyelvi műalkotás" szempontjából egyként számon tartott személyisége a szlovák és a cseh irodalomnak, az összehasonlító szlavisztika struktúrájának alakulástörténetében jelentékeny szerephez jutott, ám az osztrák monarchia szláv irodalmainak nemzetek fölötti rendszeréhez éppen úgy odasorolható, mint a Hungária litterata struktúrájához, folklorizmusával és más országokból érkező impulzusok aktív recepciójával a szélesebb közép-európai és az általános európai struktúrának is részese. Ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy miként vádolta már 1821-ben, egy Svájcban kiadott folyóiratban közölt röpiratszerű cikkében magyarosítással a magyarokat, miként küldte a szláv pokolba Árpádtól Dugonicsig mindazokat a magyarokat, majd nem magyarokat, akik - szerinte - vétettek a szlávok ellen, miként küzdött a szlovák irodalmi nyelvet megteremtő, és szerinte szeparatista L'udovít Stúr és társai ellen, miként átkozta el az irigy Teutóniát - ami költői, nyelvészi, történészi, sőt régészeti munkásságát illeti, a magyar párhuzamok, sőt kapcsolatok nem feltétlenül negatívak, a kultúraterjesztés mediális vonatkozásai részint az 1819-1848 közötti Pest-Buda művelődésének mellőzhetetlen részesévé avatták (újságcikkei, nyilatkozatai Pest-Buda német és magyar nyelvű sajtójában jelentek meg, könyveit pest-budai nyomdák adták ki, e városban támadták és védték meg törekvéseit, röpiratban és a sajtóban), ugyanakkor a kelet-közép-európai petrarkizmusnak éppen úgy személyisége, mint Kisfaludy Sándor, vagy a hangvételével, ars poeticájával tőle alapvetően különböző szlovén France Preseren.13 Népköltési gyűjtésének vannak szlovák előzményei, de nem függetleníthető az akkor már Európa-szerte ismert, Goethétől és Grimm tői méltatott, 1814-től sorozatban megjelenő Vük Karadzic-féle szerb gyűjtéstől, amelyből 12 Slawomir Wollman: Die Literaturen in der österreichischen Monarchie. Nordrhein-Westfälische Akademie der Wissenschaften, Vorträge G 327, Opladen 1994. 13 Vö. tőlem: }án Kollár és a magyar irodalom. In. Uő: A névadás lehetségessége. Pozsony/Bratislava 2004, 51-68. 78
