Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet
SW 15. 1989-ben, utolsó, volt férjéhez írott levelének borítékján pedig ez a cím olvasható: 41. Bramley House, / Tunworth Crcs. / London SW 15. 4PH. / Angleterre. 1963-ban született leveleit, amelyek Andreánszky hagyatékában ma is megvannak (a PIL őrzi őket), áttanulmányoztam. Ezekből néhány dolog, ami esetleg fontos lehet, kiderül. „Irma" egy nagy áruházban (föltehetően eladóként) dolgozott, szerény körülmények közt élt. Erős irodalmi, kulturális érdeklődéssel bírt, nem volt mentes a vallásos misztikától sem. Rokoni kapcsolatait ápolta, nemcsak volt férjével, de másokkal is megtartotta az összeköttetést. Magyarországról is fogadott vendégeket, rokonainak - lehetőségei szerint - ajándékokat (ruhát, teát, egy esetben még gyűrűt is) adott. Egyik levele (1963. jún. 16.) egyik utalása igazolja, Vágó Márta jól emlékezett, Budapesten még tényleg fűzőkészítőként dolgozott: JJJól emlékezem még arra, milyen nehéz szabaddá tenni magunkat, ha önmagunk »főnökei« vagyunk. Amíg megvolt Pesten a fűzőszalonom, legjobb barátnőm és iskolatársam temetésére sem tudtam elmenni." Az 1963-as levelekben Hollóék neve nem bukkan föl, de nem kizárt, hogy Hollóné mégis magyarországi rokonai egyike volt. Ha igen, akkor magatartása alapján Andreánszkynéról elképzelhető, hogy a vendég rokonnak - egyéb híján - a becses kéziratokkal kedveskedett. Az az adat, amelyet (nyilván Fehér Erzsébet beszámolója alapján) Vágó Márta levele rögzít, hogy tudniillik a Hollóék birtokában lévő levelek közt voltak Ady Reinitz Bélához írott levelei is, Andreánszkyné ajándékozói szerepére vallanak. Ő ugyanis, mint tudjuk, Reinitz rokona volt, s tényleg örökségként jutott hozzájuk. Több angliai magyart (Tóth Vali, Czigány Magda, Gömöri György) kértem, hogy a helyszínen próbáljanak Andreánszkyné nyomára akadni. Egyikük sem jutott azonban eredményre. Ma nem is tudjuk, mikor halt meg (ma, ha élne, már több mint százéves lenne). S nem tudható az sem, mi lett személyes holmijaival, irataival. Ez a szál azonban, amely itt sajnos elakad, a későbbiekben esetleg még hozhat valami eredményt, bár az idő múlása a nyomok betemetődésével jár. Andreánszky István, akinek az iratai, mint említettem, a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban vannak, s így tanulmányozhatók, nemigen lehetett Holló doktor közvetlen forrása. 1963-ban már rég Belgiumban élt, afelé pedig nem mutat semmi jel. Hagyatékában nincs József Attila-levél, sem olyasmi, ami ilyeneknek a birtoklására utalna. (Leszámítva természetesen a Bokor Lászlóhoz írott, már említett leveleket.) Az viszont elképzelhető (s erre több minden utal), hogy a Vágóéknak vissza nem adott leveleket irodalmi érdeklődésű feleségének „adta", s amikor felesége emigrált, „Irma" az ő tudtával vitte magával a leveleket is. Az a tény, hogy Bokor Lászlónak egy fedőtörténetet írt meg, érintettségére utal. Lehetséges azonban, hogy a levelek mégsem kerültek Angliába, hanem Budapesten maradtak. (Vagy esetleg csak egyik részük került Londonba.) A harmadik szereplő, Képes Géza ugyanis továbbra is Budapesten élt, s a jelek szerint nagyon is szerepet vállalt József Attila utóéletének alakításában. Képes, mint Vágó Márta Kereszturyhoz írott leveleiből kiderül, Mártával is jó ideig tartotta a kapcsolatot. Sőt tudjuk, mint a Magvető Könyvkiadó igazgatója, 1955-6-ban szerepe volt Márta József Attila-könyvének tervezett, de végül is meghiúsult kiadásában is. Erről az Új Tükörben, 1989-ben, ő maga így írt: „Vágó Márta 1955-ben, a Magvető Kiadó felkérésére megírta a József Attilával való kapcsolatának történetét, de a könyvet Révai József pornográfiának, és így kiadhatatlannak minősítette, mire Vágó Márta a könyv kéziratát megsemmisítette. Később - folytatja Képes - barátai rábeszélésére újraírta a könyvet" (Új Tükör, 1989.27. sz. 20.). Ez a közlés, bár a Magvető igazgatója akkor maga Képes volt, személyes, közvetlen ismeretei lehettek tehát a dologról, legalábbis meglepő. Ha igaz, amit itt írt, akkor ez egy teljesen új fejlemény - s egy teljesen új, az 1942-es könyvet újraíró, azt legföljebb csak nyersanyagként kezelő Vágó Márta-könyv létét (s megsemmisülését) dokumentálja. S arra enged következtetni, ekkoriban maga Képes is sok 70
