Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet

mindenben „benne volt", ami az időben József Attila (s Vágó Márta) körül történt. De az is lehet, mindez csak konfabuláció, valami tényleg megtörténtnek a fedőtörténete. A szak- irodalom ugyanis nem tud arról, hogy Vágó Márta 1955-56-ban új könyvet írt volna József Attiláról, s ennek nem is nagyon lett volna értelme. Az 1942-es könyv még kiadatlan volt.

Azt is bizonyosan tudjuk, Képes ismerte az eredeti, teljes levélanyagot. Az ötvenes években, amikor Szabolcsi Miklós számára fölmerült a Márta lemásolta levelekben megőrzött József Attila-versek hitelességének kérdése, Képes, mint a hitelesség tanúsítója jött szóba (vö. a Kereszturyhoz írott 1964. január 11-i levéllel). Ez, közvetve, megerősíti azt, amit Márta a Kereszturyhoz írott első levelében állít, hogy tudniillik Andreánszkyék mellett Képes volt a harmadik „levélmenekítő". (Képesnek a „mentésben" való részvételéről egyébként, láttuk, Andreánszky is beszélt.) Ám az igazán releváns adat az Új Tükör közlésének egy másik eleme. Képes cikkecskéje ugyanis egy addig teljesen ismeretlen József Attila-levél közlését vezeti be - egy olyan levélét, amelynek címzettje Vágó Márta volt, s amelyet a címzett 1942-ben nem is másolt le. Ez közvetlen kapcsolatba hozza Képest a kalandos sorsú levélanyag történetével. Az 1928. július 21-i keltezésű József Attila-levél elejének és végének hasonmása is benne van az Új Tükörben, a levél tehát kétségkívül hiteles, s minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy megfordult Képes kezében. Hogy hogyan került hozzá ez a levél, arról a közlést fölvezető kis írásban a következő történet olvasható: „Vágó Márta egyszer egy csomó kottát ajándékozott nekem, köztük Reinitz Béla jó néhány szerzeményét. Én akkor átlapoztam a kottákat és eltettem őket. Később, amikor alaposan átvizsgáltam a kottákat, köztük találtam ezt a levelet. A levélről fényképmásolatot készítve átadtam [azt] az Élet és Irodalom főszerkesztőjének és vártam a levél megjelenését. A lapnál két éven át halogatták a levél kiadását s amikor a megígért legújabb határidőre, ez év április 14-én sem jelent meg, s a szerkesztőséget felelősségre vontam, kiderült, hogy a levél »elveszett«." Majd Képes ehhez még hozzáfűzte: „Ezt láttam szükségesnek elmondani, hogy magyarázzam a nagy késedelmet a közreadásban."

Ez a magyarázat azonban sok sebből vérzik. Az, hogy Képes kapott kottákat Vágó Mártától, igaz lehet, s minden jel szerint az is igaz, hogy a közlést eredetileg az ES-ben kísérelte meg. (Ha nem lett volna igaz, az ÉS nyilván megcáfolta volna az állítást.) Ám ha a levél csakugyan a kották közt lett volna, Képes aligha várt volna a közléssel 1989-ig (vagy 1987-ig, amikor az ÉS-nél jelentkezett). Vágó Márta ugyanis ilyen kottákat csak 1956, vagy legkésőbb 1963 előtt adhatott neki. 1963-ban a kapcsolat már nem létezett, már előbb megszakadt - erre Márta félreérthetetlenül utal leveleiben. Egy 1963 vagy 1956 előtti ajándékozás pedig, a legóvatosabb becslés szerint is, legalább negyedszázados „pihentetést" föltételez. S még a közlési kísérlet fölmerülése (1987) is egy évtizeddel követte a címzett halálát. Az óvatosság, amely e késleltetett közlésben tetten érhető, arra vall, Képes nem akarta, hogy Vágó Márta megtudja, a levél nála van. S persze a „véletlen" mozzanata sem igen hihető. Vágó Márta ugyanis nagy becsben tartotta József Attila leveleit, külön páncélkazettában őrizte őket, az anyagot saját kezűleg le is másolta stb. Aligha keverhette bele tehát a kollekció egyik fontos darabját a fölöslegesnek ítélt kották közé.

Nem lehet kétséges, ez az 1989-ben előkerült, majd ismét újra eltűnt levél a megőrzésre átadott, s 1944-45-ben „megsemmisült" levélkollekció része volt. Az, hogy ez a levél fölbukkant, s a fölbukkanás Képes Géza személyéhez kötődik, mindenképpen arra vall, Képesnek szerepe volt a levelek utóéletében, kálváriájában. S talán az sem véletlen, hogy a közlésre nemcsak Vágó Márta, de Holló doktor halálát is követően került csak sor.

Nem zárható ki tehát, hogy Holló doktor „forrása" Képes volt. (Az ő ismeretei egyébként lehetővé tették az előadott, életszerű és a figyelmet meghatározott irányba terelő fedőtörténet esetleges megkonstruálását is.)

*

71