Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet
ellentétes a Vágó Mártáéval. Szerinte ő nem a Szemlőhegy utcai villában helyezte el az iratokat, hanem az OSZK-ban, s az ostrom után sértetlenül visszaadta azokat Vágóéknak. Az 1978. január 25-i levélben - névtévesztéssel, Márta helyett Évát emlegetve - ezt írta: „Vágó Éva [!] a hitleri megszállás napján átadott nékem egy vaskazettát, mely József Attila hozzá írott kézírásos leveleit tartalmazta. Megkért, mentsem meg a halhatatlan költő e sorait a pusztulástól. Ugyanakkor helyezett lakásomba egy bőröndöt a zeneszerző Reinitz Béla, az Ady versek megzenésítője kottáival, Reinitz kézírásos hangjegyeivel. [Ez így semmiképpen nem pontos: Reinitz 1943 októberében meghalt! A kották tehát másképpen kerültek hozzá. - L. A.] Mivel mindemellett még sok más mentenivaló volt ama napokban, Képes Géza a költő segítségét kértem József Attila és Reinitz értékek mentéséhez. Képes Géza eljárt ezügyben és a Magyar Nemzeti Múzeum épületében lévő Széchényi könyvtár főtisztviselőjéhez irányított a József Attila és Reinitz kéziratokkal. E főtisztviselő nevét Képes Géza tudja, már elfeledtem (Képes lakik a Palánta utca 21.-ben). A József Attila levelek átadásakor átvételi elismervényt kaptam és azt az ígéretet, hogy a légitámadásokra tekintettel a Bazilika pincéjében helyezik el megőrzésre. Budapest felszabadulását követően, midőn a nyomdagépek mozgásba kerültek, az egyik budapesti lap pár soros híradásban jelezte a József Attila levelek megmentését." Érdekes, s aligha teljesen véletlen, hogy a levelek ostrom utáni sorsát Andreánszky rövidre zárta, s csak jelezte, hogy megmenekültek. Úgy látszik, e ponton nem akart részletekbe belemenni. Mindenesetre most már két történet áll egymással szemben, s kérdés, melyik az igaz. Ha elfogadjuk Vágó Márta tanúskodását (s magam, mint az előbbiekben már mondtam, elfogadom), akkor azt kell mondanunk, Andreánszky története csak féligazság. Szerepét, pontosabban szerepe felét elismerte, a másik felét viszont fedőtörténetté alakította át. De ha igaz az, hogy a megőrzésre átadott iratokat nem adta vissza tulajdonosaiknak, Vágóéknak, akkor hogyan alakult az iratok sorsa 1945 után? A választ itt, egyelőre, teljes homály fedi. Elvileg mindhárom, a megőrzést vállaló szereplő magánál tarthatta azokat, a három életút azonban hamarosan szétvált, s három különböző pályán mozgott. Andreánszkyné Londonba, Andreánszky Belgiumba emigrált, Képes viszont itthon maradt, továbbra is Budapesten élt. (Ő egy ideig, legalább 1956-ig, Vágó Mártával is kapcsolatban maradt.) Mi lett tehát a levelekkel? Ki birtokolta azokat? Ha hihetünk Holló doktor múzeumi elbeszélésének, akkor a levelek Londonba kerültek, azaz - föltehetően - Andreánszkyné vitte azokat magával. (Az édesanyját is ki tudta vitetni, tehát egy kupac kézirat kivitele sem lehetett különösebb gond. A vasfüggöny még nem ereszkedett le.) Az egyik lehetőség tehát, amelyet alaposan mérlegelni kell, az az ő szerepe. Ha sikerülne kapcsolatot találni közte és Hollóék közt, az elvi lehetőség komoly megerősítést nyerne. Ilyen adatunk azonban egyelőre nincs. Néhány dolog mindazonáltal Andreánszkynéról is elmondható. Ami lényeges, az Szabó Éva kutatásai, valamint a férj hagyatéka alapján, röviden összefoglalható. 1910. augusztus 18-án született Budapesten (1963-ban tehát 53 éves volt, ez - mondhatnánk - tipikus „nagynénis" életkor). Apja neve Wolf István (ő 1949-ben meghalt), lánykori neve Wolf Mária Erzsébet volt, de családi, familiáris körben az Irma nevet használta. 1940. május 11-én kötött házasságot Andreánszkyval, akitől - távollétében - a Budapesti Törvényszék 1948. április 16-án hivatalosan is elválasztotta. A „bontóok" - a hivatalos verzió szerint - az volt, hogy „az életközösség öt éve megszűnt". Ez az érv föltehetően nem volt igaz, és valójában az esetleges „sárdobálás" elkerülését szolgálta - az elvált házaspár ugyanis később is, egészen Andreánszky haláláig tartotta a kapcsolatot, s mint „Irma" levelei tanúsítják, kettejük viszonya mindvégig bensőséges maradt. Andreánszkyné, aki 1947-től haláláig Londonban élt, a válás után is férje nevét használta, levelei, föladóként, ezt a formulát mutatják: „M. Andreánszky", vagy: „Maria Andreánszky", esetleg: „Mrs. Maria Andreánszky". Két londoni címéről van adat. 1963-ban ez volt a címe: 41 Bramley House / Danebury Ave. / London 69
