Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 1. szám - Vári Attila: Nappali holdfény : Klenódium

Talán öt- vagy hatéves lehetett, amikor először látta az arnaut cigányokat, de nem az asszonyok tarkabarka szoknyáinak színe fogta meg, hanem az a fejedel­mi nyakék, amelyet azon az asszonyon látott, aki mázsás pörölyével segített az első üllőnél dolgozó kovácsnak, s a pártaszerűen csipkézett, egyiptomi gályára hasonlító, láncfonatokból, sodronyindákba foglalt drágakövekből álló ékszer úgy himbálózott hatalmas mellein, mint egy kormányát vesztett hajó. Azokra az időkre gondolt Erik nagyapa, Loránd nagyapja, a halállal alkudoz­va, amikor apja, Binder dédapa a második itteni nemzedék feje lett, s megkapta a császári és királyi udvari szállítói címet, a Ferenc József aláírásával hitelesített oklevelet, s az órás-ékszerész műhelybe megérkeztek a holland gyarmatról, a Jáva szigetéről rendelt tikfa dobozok. Erik nagyapa már nem a mában élt, ugyanúgy lebeghetett, mint most unokája Loránd, s a tegnapok is úgy süllyedtek el emlékeinek zavaros ősmocsarában, hogy átjárhatatlanok lettek gázlói, s mint a folyó holtágainak lápvidékén úszó korhadékszigetek, csak néha érintették azt a partot, amelyet talán mának neve­zett volna, ha egyáltalán foglalkoztatja az emberi idő. A tikfa dobozokra gondolt, a frissen gyalult fa különös illatát érezve, s ujjbe- gyein azt a puhaságot tapintotta a levegőben, ahogy a kettős deszkafalazatot óva­tosan kitölti az Indiából rendelt, hőszigetelésre szánt kasmírgyapjúval, amelyet levegősre lazított, hogy jobban szigeteljen majd. A tikfa dobozokat bámulta, azokat a tokokat, amelyeket szállításra készen a szintén tikfából készült rézfogantyús tengerészeti ládákba csomagoltak, de ame­lyekbe a háborút követő békediktátum után már nem került semmi. A Binder-műhelyben kronométereket gyártottak az első világháború alatt az osztrák-magyar, de a birodalmi német hadiflotta számára is, s Erik nagyapa apja, Binder dédapa, a párizsi világkiállítás aranyérmes órásmestere olyan anyagokat válogatott, amelyek nemcsak az időnek, de a hajóférgeknek s a hőmérséklet-inga­dozásnak is ellent tudtak állni. Tikfát és selyemszál vékonyságú kasmíri gyapjút használt a védőtokhoz. Most ezek a dobozok, amelyekbe megmentett értékeiket pakolták, drága­köveket, antik ékszereket, hurkába göngyölt aranypénzeket, mint tengerész éveinek móló menti uszadékai lebegtek a pislákoló petróleumlámpa fényében. És nem fogta fel, hogy fia és menye a végső kétségbeesés miatt választott szö­késre, a bizonytalan útra csomagol a félszázad év óta megőrzött kazettákba, s a román titkosrendőrség tisztje, s a szintén civilben segédkező román vámpa­rancsnok, nem matróztársai Erik kadétnak, hanem lefizetett bűnsegédei a nagy szökésnek.- Borsmenta - ismételte a titkos jelszót, amely a svájci trezorban őrzött vagyo­nukhoz vezetett, de ez is független volt a csomagolástól.- Borsmenta - mondta, mert ki kellett mondania a legféltettebb titkát. A szekus és a vámparancsnok elköszönt, már megkapták ékszerekben és Napóleon-aranyakban a kialkudott fizetségüket, négy fővel számolva, Lorándot is felnőttként mérve, mert senki sem gondolt arra, hogy abban a pillanatban, ami­kor legurul az asztalról az aranyozott, drágakő berakásos szebeni szász remek, az ezüstkehely, s csupán egyetlen éles hangot hallat, olyant, mint a fában felejtett 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom