Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt
- Mi lehetett az oka annak, hogy a rendszerváltást követően a szimpóziumok elveszítették korábbi funkciójukat és jelentőségüket?- A szocialista rendszerben a szimpóziumok jelentették az egyetlen fórumot, amelyen keresztül ki lehetett jutni a külföldi műhelyekbe, és a hazai kerámia bekapcsolódhatott a nemzetközi vérkeringésbe. A rendszerváltás után ez megváltozott, mivel a művészeti életben egyre erősebben érvényesült a műkereskedelem befolyása, amely nem feltétlenül a progresszív vonulatot támogatja, hanem a divatos, könnyen eladható produktumokat, s ennek hatása észrevehető az utolsó szimpóziumok anyagán is. Nyugaton ez idő alatt terjedt el a nyári egyetemek mozgalma, ami lehetővé tette, hogy amatőrök vagy diplomával rendelkezők, akik eltávolodtak eredeti szakmájuktól, szervezett kurzusokon foglalkozhattak a művészettel, így a kerámiával. Próbáltuk ezeket is meghonosítani Magyarországon, mert Kecskeméten és Siklóson egyaránt jó feltételek mutatkoztak. Pénzért hirdettük meg a kurzusokat, de jóval olcsóbban, mint külföldön, és az ebből származó bevételből működtettük még egy ideig a szimpóziumokat. Siklós azonban hamarosan végleg bezárta kapuit, Kecskeméten viszont jelenleg is folytatódik a munka. Nemrég átvette a város a Nemzetközi Kerámia Stúdiót, és a Zománcművészeti Alkotóműhellyel, valamint a Forrás Kiadóval közös intézményként működteti.- Ha már ezen a nyomvonalon haladtunk tovább, nem hagyhatjuk szó nélkül a tanítást sem. Említette, hogy évtizedeket töltött a művészeti felsőoktatásban, hat esztendőt vezető szerepben a Magyar Iparművészeti Egyetem rektoraként. Milyen alapvető problémákkal kellett szembesülnie ebben a tevékenységében? Hogyan summázná az ott szerzett benyomásait?- Az első fontos eredményem az volt, hogy a hatvanas években az én vezetésemmel született meg az ipari formatervezett porcelán- és kerámiaoktatás. A porcelán szak korábban alapvetően a herendi felfogásra épült, de ezt nem tartottam folytathatónak, amikor tanársegédként a főiskolára kerültem. Egyrészt azért, mert a feltételek minden szempontból hiányoztak, másrészt pedig a többi gyárnak nem ugyanolyan szemléletű és felkészültségű tervezőkre volt szüksége, mint Herendnek. Munkatársaimmal megszövegeztük, majd meg is valósítottuk azt a koncepciót, mely az ipari formatervezés felé elhajló porcelánmunkát helyezte előtérbe, vagyis az iskolában eljutottunk a modellezésig, s terveink kivitelezésére a különböző gyárakban nyílt lehetőség. Ez az oktatási forma egészen a rendszerváltásig meghatározó maradt, pontosabban már néhány évvel korábban világossá vált, hogy a magyar ipar nem képes felvenni a versenyt a nyugatiakkal, és visszaszorult a piacról. Különböző rekonstrukciókat és új gazdasági mechanizmusokat vezettek be, de a problémát már nem tudták megoldani. 1990 körül a gyárakban dolgozó, porcelán szakon végzett ipari forma- tervező művészeknek vissza kellett vonulniuk a magánszférába, mert nem alkalmazták tovább őket. Azóta a gyárak kész terveket hoznak be Nyugatról, és azok alapján állítják elő termékeiket. A Borsos Miklós által képviselt képzőművészeti központú oktatás Pogány Frigyes rektorsága idején építészetközpontúvá alakult, a kerámia és a porcelán szellemisége fokozatosan közeledett egymáshoz, és ma már teljes mértékben ipari formatervezési elvek határozzák meg az intézmény szemléletét. A probléma csak az, hogy Magyarországon jelenleg hiányoznak az ipari formatervezésnek azok a bázisai, ahol az egyetemet végzett tervezők folytatni tudnák azt a tevékenységet, amire felkészítették őket. A rendszerváltás után egymást követték a felsőoktatási törvények, mert a moszkvai szemléletű egyetemi és főiskolai képzést európaivá kellett átalakítani, ami rendkívül nehéz helyzetet teremtett. Ez tart a mai napig. Olyan sok ellentmondás van a felsőoktatási rendszerben, hogy ember legyen a talpán, aki ebben kiismeri magát. A kilencvenes években végigjártam azokat a külföldi egyetemeket, ahol úgy gondoltam, hogy számunkra is tanulságos oktatási szisztémát alakítottak ki. Több helyen tapasztaltam, hogy a mérnök- és 99
