Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Tandori Dezső: Réváldozat : Forrás-mű

Fordítottam egy kis verskötetet Rilkétől, Larenopfer, kb. honi, házi áldozat, a legközelebb-isteneknek. Nekem ez a Szentlélek, aki az Ihlet is. írtam: másoknak a nyelne jár ki-be, beszélnek, tartalmaskodnak. Én inkább a nyelvben járok ki-be, rengeteg alagútja nyílik, csak ezek nem a föld alatt vannak, hanem levegőből és a magyar nyelvből, és sokszor kézdezem meg Arany Jánost és Kosztolányit, megy-e a dolog. Közben, persze, menni kell már, kérdezni nem előre kell, hanem mikor már kb. megvan. íme, ez a dolog:

Nem vagyok bocsánatfórum, se bánomisénzárvány.

Még hogy „bocs"! Hova, minek a révén?

Réváldozatok árán.

Nem látom szerepét, ha behallatszik is a „véráldozat".

Most valami egészen más jut az eszembe, de nem tartozik ide, tehát hagyom.

Aztán: lera zoltam sokszor Hérakleitoszt, a szintezőt. Medvék szerint re télyesen: szinte ZŐ! Na, akkor: Héri mindig átvisz, volt már. Héri az örök „volt már". Zenóni befejezetlen-kérdés: megvan-e „honnan", ha n ncs meg a „meddig"? Kör-alakjában szép.

Még egyszer a szintező, s Héri itt a végtelenjeiében is ott van. Az egzisztencialitás pedig a végfpk. Nem tematizálható. Mégis mindennel tematizáljuk. A szeretéssel is, mert ehhez jó azért, ha van személy, tárgy. Tehát az egziszrencialitás, a maximum IS emberlépték: relatív. Az abszolút - nagyon is relatív. Ez az erkölcs, a világi szentség, a mindennapi fennmaradás eszmei része, eleve: minden eszme. Jól tematizáltuk-e a tematizálhatatlant.

Az előbbi vers N.N.Á. szellemében ihletedzett. Ez itt más: „... S a cáfolhatatlan a legvitatottabb.

46