Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Tolnai Ottó: Egy kosár déligyümölcs, egy kosár hal... : Pintér Lajos 60. születésnapjára
csemőfej nagyságúak, akárha a csecsemők festője, Bronzino festette volna őket. Én vagyok a legjobb vásárlójuk, lévén hogy egészségi okokból, mindennap megeszem egy gránátalmát. Van Danilo Kis Föveny órájának egy számomra igen kedves mozzanata. Melyben Eduard Sam boltos unokaöccséről, Zsorzsról, vall - mesél a nyomozónak. Arról éppen, hogy Zsorzs szerette volna bevonni őt, a nevezetes menetrend szerzőjét, a gyarmatáru-kereskedésébe. Ugyanis 1939 környékén, Eduard Sam trieszti, majd pedig kotori és cetinjei útja alkalmával, a déligyümölcs ára és szállításának lehetőségei felől tudakolódzott nála. Lévén, hogy valamiféle üzlettársi viszonyt szeretett volna kialakítani vele, mivel a déligyümölccsel való bótolás ötlete eredetileg tőle, Eduard Samtól származott. Én azonban, mondja továbbá Eduard Sam, nem akartam betársulni, csupán annyi történt, hogy egy levelemben egyszerűen megemlítettem Zsorzsnak, hogy aszalt füge és gránátalma árusításával is foglalkozhatna, s hogy én a magam részéről néhány címet küldhetek, és beajánlhatom egy-két kereskedőnél. O viszont a maga válaszlevelében azt javasolta, hogy vállaljam magamra a beszerzés és szállítás ügyét, természetesen megfelelő pénzbefektetéssel, ő pedig az árusítással foglalkozna. Ily módon az egész üzleti kockázat rám hárult volna... Ezért feltettem magamban, megírom, hogy viszek neki egy kosár narancsot meg aszalt fügét, s így majd legalább két-három szezonra ellátom déligyümölccsel. Meg is írtam ezt a levelet, de a végén nem küldtem el: Zsorzs nem ért a kereskedelmi fogásokhoz, de humorérzéke sincs. Még mindig nem nyúltam a késért, hogy a citromot kettészeljem, teámba facsarjam. Ám közben valamiféleképpen sikerül tetten érnem előző, elkülönülő mozdulatomat. Azt, ahogyan, semmit sem változtatva karom helyzetén, a tenyerembe engedtem, csúsztattam, ültettem, ujjaimmal körülfontam, megöleltem a déligyümölcsöt. És máris tapogatni, fogdosni, szeretgetni kezdtem. Sőt azon nyomban azt is felismerem, kinek a mozdulatáról van szó tulajdonképpen. Kit idéz fel, kire is utal ez a jellegzetes mozdulat azon nyomban. Kit illet meg. Különösmód éppen azt, aki már előbb is megszólalt az égi márvány kapcsán. Mert egyedül ő, Pintér Lajos tud így megfogni, megölelni, soká ölelgetni egy déligyümölcsöt. Csak ő tud így szerelmeskedni vele. Igen, mintha nem is én, ő nyúlt volna a vesszőkosárba. O vette volna tenyerébe, ő fogta, fonta volna be ujjaival, ő ölelte volna meg a déligyümölcsöt. Mintha ő szaglászná, szeretgetné, miközben arcát elöntené a mosoly, ami lassan, észrevétlen ránk is átragyogna. Mi is mosolyogni kezdenénk. A csongrádi születésű Pintér Lajos még Eötvös-kollégista korában bukkant fel nálunk Újvidéken, a Telepen, a Virág utcában. Különösmód így kerültem aztán én is a Ménesi útra, lettem valamiféleképpen Eötvös-kollégista, fülelhettem hajnalonta a kollégiumi vaságyon, hangzanak-e még Fülep léptei... Derű, tűzpiros pincédbe jutok-e? Vagy örök vaddarázs: kollégiumi vaságy a világ? 30
