Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem

Csany, Vidretorok, Tési birtok, Fehértó, Ellési birtok, Csany, Máma, Gyója és Felgyő tanyai lakosai. Az utcák közül a Templom utca és az Iskola utca (akkori Kápolna utca) részben már ma ismert formájában szerepel.

A városban akkor 131 Tóth nevű, 66 Gyójai (Gyovai) nevű, 39 Kása nevű, 36 Pintér nevű él. Ezek a nevek mind ott a családfán, jelezvén, mennyire gyökereivel e városhoz kapaszkodó e családfa.

Elképzeljük ezt az 1783-as összeírást a köznép fejlett gazdasági kultúrájával (hiszen arra már láttunk utaló jeleket a török összeíráskor is), de analfabetizmusával. Látjuk papját, aki az összeírást latinul készíti, s a neveket is latinítja. S látjuk a német nyelvű felsőbb hivatalt. S a német közhivatal és latin prédikáció mögött ott a magyar nép. Magyar énekével.

Hiszen „Juliska Tóth" feltehetően magyarul énekelt altatódalt leányaihoz, Ágneshez, Annához. És „Josephus Pintér" is magyarul kiálthatott rá fiaira: „Ivanus Pinter"-re, „Emericus Pintérré". János! Imre!

Majd a jövendő 19. század lesz az, amelyik a nemzetet a népre figyelni, s a népet a nemzetben gondolkodni tanítja. Nem tudom, ki és mi őrizte meg a magyarságot a 20. századnak, német közhivatalnoka, latin papja vagy Ágnese, Annája, Jánosa? Együtt, vagy épp egymás ellenében? - majd Ti kibontjátok ezt az idő homályából.

Érdemes egy pillanatra ránézni erre a gyöngybetűkkel írott egyházi számvetésre. Pintérék eszerint 1783-ban 15-en laktak együtt. Nagycsaládra kell gondoljunk tehát, hol szülők, nagyszülők és gyermekek együtt: ha jól számolom, összesen 8 gyerek, 8 testvér. A legnagyobb 16 éves, a legkisebb 1 éves.

E nagycsalád modell, e sokgyerekes család modellje mára szétesett, a generációk különváltak, a gyermekek száma megcsappant. De ez az összeírás akkor is példamutató kell legyen számunkra. Hirdethesse a legbiztosabb közösségi egység, a család szentségét. Ha nem is az egyetlen szállásra, egyetlen éltető földre települő konkrét nagycsalád példája, de a virtuálisan létező nagycsalád példája, ahol távolság és széttagozódás ellenére az elemi összetartozás és szolidaritás köteléke megmarad, ez az eszménykép nem szűnhet meg számunkra sem.

A történelmen csak rohanvást szeretnék átfutni. 1849-ben Csernus nevű szabót említ az írás, aki a Haynau-csapatok megtámadásáért perbe fogatik. Rokon volt-e? Foglalkozását tekintve nem hiszem. 1853-ban pedig Turi-Kiss nevű betyárról olvashatunk, a teljes betyárnemzetség halál fia lett, még a - gondolom - ártatlan cigányzenészük is, akivel a csárdában a nótát húzatták. Ugyan Turi-Kiss betyár rokon-e?

Pintér nagyapám, dédnagyapátok, akinek emlékeiben felrémlik az I. világháború (hogy vértől piroslott az Isonzó), O már biztosan rokon, s a munkaszolgálatba vitt Csernus dédnagyapátok, aki a II. világháború poklát valahol az észak- nyugati határt közelítve hagyta oda, Ő rokon, tüdőgyulladását az útjába kerülő halimbai pap kúrálta teafőzetével.

És rokon a szovjet lágert megjárt Dudás Pista bátyátok is, akinek lágerfogságát az északi iparvidéken eltöltött ÁVO-fogság követte, s 56-ra szabadult csak, mire meg fia disszidált. Pintér dédnagymamátok testvérének férje O. Dédnagybácsi, ha jól mondom. És mind-mind, akik elmentek, s mind, akik itt maradtak.

14