Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem
Nagymamátok például a nagyrét-mámai rét térsége első tanult embere volt, tanítóképzőt végzett, s 1947-es diplomázásától évekig tanyai iskolában tanított a rétben. 1953-ban, amikor megszülettem, még ott tanított, ott könyörgött a rossz beidegződések között gondolkodó embereknek, hogy engedjék tanulni, taníttassák gyerekeiket. 1956 táján már a városban tanított, nem tudom, az én felcseperedésem kényszerítette-e el onnan, vagy a sokkal erősebb kényszer: az ötvenes évek kényszere. Úgy hiszem, egyszerűen elhelyezték. Kényelmetlen volt, aki a Nagyrétben olvasókört és színkört szervezett. Előbb már jeleztem a nyilvántartott városi lakócímeket, de belakta ez a család a város egész körzetét. Az Ornyik-földek Bokros-puszta térségében voltak, a Pintér- és Csemus-földek a Nagyrétben, a Túri-Kiss-földek Kónyaszéken, lám, a lóitatónál, a Csépe-Tari-földek Bokros fölött, Gyóján, s folytathatni így tovább. Bármerre megyek, mind kedves táj nekem. A Bokros-pusztára azért emlékezem szeretettel, mert királydinnyés homokja ott szurkálta és sütögette meztéllábas talpamat, a Nagyrét azért kedves, mert Holt-Tiszájának vízi világát ott csodáltam. A Tisza azért, mert úszni vizében tanultam. A gátján sárkányt készítettem s röp- tettem. A tiszai ártér pedig maga a csodálatos növényi gazdagság. Ártéri tocsogói és óriás nyárfái, fűzfái, elfutó vadjai, madarai. A fák között burjánzó vadszeder. Nyaranta szedtük és anyám szörpöt készített belőle. Arcunkat, gyerekarcunkat festettük a vadszeder vérpiros színével. A tiszai ártér László Gyula írása szerint a Holt-tenger gazdagságával vetekszik. A Holt-tengert nem láttam, de az élő Tisza és ártere gazdagságát igen. Böngészgessük kicsit e családfát, találomra válasszunk érdekes embereket. Érdekes ember máris Csernus István dédapátok. O volt a Nagyrétben bolgárkertész, és mintagazdaságot működtetett. Nem földje nagyságával jeleskedett, mint szokásos, hanem talpalatnyi földje zöldség-, gyümölcstermelésének kultúrájával emelkedett ki a környék gazdálkodói közül. Palántaneveléses, öntözéses intenzív gazdálkodást valósított meg, ugyanakkor ápoltsága, délcegsége, férfiúi szépsége és paraszti eleganciája is az átlag fölé emeli. Érdekes személyiség két fiútestvére, Csernus Farkas és Csernus Ferenc is. Csernus Farkas hegedűkészítő volt Csongrádon, majd Szegeden, mondani sem kell, hogy ez a félig iparos, félig művészeti szakfoglalkozás milyen mértékű kitörés a mezővárosi keretek közül. Sajnos az O szerszámai, hegedűi szétszóródtak, pedig kötelességemnek érez- ném, hogy tevékenysége dokumentumait egybegyűjtsem. Legendák is fűződnek személyéhez, szépen jövedelmezett neki Szegeden például az a hét eleji munka, amikor a mulató dzsentrik által összetört hegedűket javította, muzsikus cigány gazdáik örömére és mulató urak költségére. A család kiemelkedő képviselője Csernus Ferenc nagybátyátok, aki az adott körülmények között nem tanulhatott, de önművelő polihisztor, Veres Péter- párti politikus, és szintén mintagazda volt. Családtörténeti, politológiai írásai is lappanganak, a család egyelőre téves elképzelésből nem teszi kutathatóvá ezeket. Csernus Ferenc megjárta az Andrássy út hírhedt ávós fogházát is, a koalíciós politizálás 1948-as megszűntekor fogták le. Kedves családi fénykép őrzi annak emlékét, amikor a Csongrádra érkező Veres Pétert Feri bácsi, nagyapám, 15
