Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem
Tanár úr, én teszem hozzá összefoglalásul, így harcolunk, lám magunk sem tudjuk: Tengeri Hereberi. Vagyis Isten erejével. Máma kun vitéz hiába kapott földet IV. Béla királytól, s hiába őrizte Tengeri Hereberi, kun istene erejével, Orosz László és Csernus nagyapám csak elvették tőle, vagy csak megvették tőle, hiszen e vidéken nem adnak semmit ingyen. Ha más nem, mindennek izzadtságcsepp, munka az ára. Vagy ők maguk is, Csernus nagyapám és irodalomprofesszor atyai barátom, ők is Máma kun vitéz kései leszármazottjai? Csak tréfából mondom persze, de a lényeg, hogy az a föld, mely Máma kun vitézt felnevelte, felnevelt bennünket is. Ha már itt ringott a bölcsőnk, ha nem is a Csongrádba tagozódott Máma településen, hanem annak földjén, a márnái rétben (a település és rétje egymásnak átellenes oldalon volt a Tiszához viszonyítva), nézzük meg, milyen is volt egy „csongrádi" település a török alatt. Megmaradt erről a budai szandzsák 1548-as összeírása. Lakosainak száma 1546 és 1590 között 57, majd 32-re fogyott. „Dzsizjefizetők" száma húsz körül. Ok lehettek az adófizetők, hogy őket meg lehessen adóztatni, az ő nyúzásuk okán készülhetett a korabeli összeírás. S az adónemekből kiderül az életmód is: búzatizedet, báránytizedet, sertést, mézet, lenmagot, kendert, vöröshagymát, fokhagyma-, lencse-, babtermést, halat és „hordópénzt" adóztak, széna- és tűzifa adóról olvashatunk, s menyasszonyadóról. Egész évben járó malomkerekek száma: 1, tartja az összeírás. Látjuk: vetettek, arattak, halásztak népeink a török alatt is, szőlőt termesztettek s bort szüreteltek, ha már volt „hordóadó". S a mai adószedők figyelmébe ajánlom a török bölcsek adónemét, a „menyasszonyadót", ennek ma még hiányát szenvedjük. A földesúri jövedelmek haszonélvezői, hol négyezer akcse, hol 16 ezer akcse, nem érti a mai fül e pénzértéket, de a nevek beszédesek, tehát a haszonélvezők: Mehmed defter-írnok, tímár-birtokos és Szinán aga tímár-birtokos és Dzsafer ziámet-birtokos.11 Ziámet, nem értem ezt sem, de azt igen, hogy 50-70 őslakos átvészelte a törököt is, s utánuk jött a térség Katona Imre-i második honfoglalása. E török alatti méhészkedők, halászok, házasodok között voltak-e őseink vagy az új honfoglalás telepesei között, azt még nem jegyezte fel a krónika. 1783-ból azonban már van adat, itt láthatjuk először leírva: Josephus Pintér 55 éves, Juliska Tóth 48 éves, Emericus Pinter (érdekes, itt lehull az ékezet) 11 éves. Pintér Imre: 1774-ben született ónagyapátok12, Pintér József: ónagyapátok apja. A török adóösszeíráskor Csongrádon kb. 1070 ember lakott, az 1785-ben bevégeztetett összeírás alkalmával 6988 lakosa volt. A népszámlálást Kanyó András plébános végezte, s Csongrád mai belvárosán és városközpontján kívüli külterületeit is ekképp sorolja: Felgyő, Várhát, Belsőit Katona Imre megjegyzése: Ziánet: arab-perzsa szó, az oszmánoknál katonai szolgálatként kapott középbirtok. Ziánet? Ziámet? 12 Ónagyapa, e szót Katona Imre megkérdőjelezi. Rosszul használom? Nem ónagyapa eszerint a szépnagyapa apja? Nyelvészek tudják majd. 13
