Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem

Előítéletes tévedésem hát, hogy őseim földmívesek voltak, és tanyán éltek, tanyákon. S a bejegyzésekben városi lakcímek. Úgy látszik, a városban lakás és tanyai gazdálkodás jelensége nem 20. századi fejlődésünk eredménye, már az 1700-as évektől nyomát találom. Őseim városlakó, tanyán gazdálkodó emberek, egy részükben.

S nem is mind földműves. Egyikük éppen vasutas, másikuk hegedűkészítő mester. Foglalkozásunkat tekintve is kevertek vagyunk, mi emberek, nem csak embertani képünkben.

Ez a csongrádi Nagyrét, Mámai-rét az én felnevelő földem, 1953 és 60, 61, 62 között nagyszüleimmel nyolc-kilenc évet ott éltem, életem első nyolc-kilenc évét, melyben egy életre elég élményt, költői ihletet, munkaszeretetei, és talán mondhatni, erkölcsi érzéket szereztem. Nagyszülőim bolgárkertészek voltak, ott, a Holt-Tisza partján intenzív módon gazdálkodtak. Kevés földjük volt, de azon primőrt termesztettek, melegágyakban nevelték elő a palántát, a kiültetett palántákat pedig öntözték a közeli Holt-Tiszából. Nagyon fejlett, a farmergazdaságra vagy a hollandi típusú gazdaságra jellemző korszerű, polgári-paraszti árutermelő kultúrát képviseltek, sőt honosítottak meg e vidéken. Hiszen ennek a gazdálkodásnak ők úttörői voltak. Utódaik a ma hajnalonta Pestre szaladó trabantos és wartburgos fóliások. Rossz mutánsaik. Mert akkor és ott ez még egy egyszerre zárt és nyitott árutermelő kultúra volt. Nem szeretném foglalkozásukat, tehetségüket, emberségüket idealizálni, pedig érdemes lenne. S még egy dolog: nagyapám és nagyanyám szerették egymást. Az öt-hatéves gyerek is észrevette, ahogy szeretettel vannak egymás iránt. Egyetlen hangos szót nem hallottam tőlük, s ha reggel az osztatlan, elsőtől a nyolcadikig egy osztályban tanuló, tehát ha reggel az osztatlan iskolába elindultam, elkísért a Bőrhídig a kiscsikó.

Bőrhíd: érdekes földrajzi név ez is, a Holt-Tiszán átívelő földnyelv neve. Bőrhíd10, ezt így elfogadtuk és elhittük, nekem „bőrhíd" van máig is. Emberi bőrtől a másik emberi bőrig ívelő híd, az érintés, az emberi érintkezés hídja. Ez lehetett a népi etimológia alapja is. A valóság más: bürühíd ez valójában. Tudományos neve ez, hogy mit jelent, már elfelejtettem, a tudomány itt oly érdektelen.

Orosz Lászlóval, a neves kecskeméti irodalomtörténésszel egy vidéken gyer- mekeskedtünk. Ő ugyanis csépai születésű, szinte Mámai-réti. Földjeink összeértek, persze csak virtuálisan. Szülőföldjeink összeérnek. Mámai-rét. Nekem ez azt jelenti: mamai rét, még inkább nagymamái rét. Nekem ez az etimológiám.

is rögzíti. Priszkosz valóban részletes leírást készített erről a követjárásról, azonban jelen tudásunk alapján az általa említett helynevek döntő többségét nem tudjuk beazonosítani.

10 Katona Imre megjegyzése: biirü - mesterséges töltés földből, ágakból, kukoricaszárból, szalmából, mindig ideiglenes jellegű.

Hozzáteszem: a Tisza folyószabályozásakor létrejött Tisza-holtágak kettészelték a mai Nagyrétet, ezért a későbbi bőrhíd vagy bőrhidak (bürühidak) építése ésszerű volt. És ideiglenes jellegük mellett máig meglévőén érvényes.

Az Értelmező szótár a bürüt kis hídként, pallóként azonosítja, és szláv eredetűnek írja.

Kérdés, hogy ez a tehát valószínűleg honfoglalás előtti szláv szó hogyan élte meg a 19. századi folyószabályozás időszakát is az elnevező emlékezetben? Hogyan élt túl sok száz évet?

11