Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem
Beszéltem Csongrád Belsővárosáról, de a család múltját ne itt keresd, hanem a város külterületein, tanyás vidékein. A Nagyrétben, Bokrospusztán, Mámai- rétben, Lófogóban, Kónyaszéken. Nem parasztot ír már a régi, 1700-as évekre visszanyúló bejegyzés sem, hanem „földmívest". Azok is voltak, mint az aranyművesek aranyuknak, ők a sáraranynak a mívesei. S ahogy a Hanságra a majortípusú gazdálkodás jellemző, úgy jellemző Csongrád vidékére máig a tanyás gazdálkodás. Előítéleteimet mondom. Csongrádot mindenkori nagyvárosnak gondoltam. A Szent István-i törvény, építsen minden tíz település templomot, nem ilyen képzelt nagyvárosokat jelölt, inkább tanyabokrokat, Máma település lakóinak száma például az 1500-as években, a török alatt: 30-50 ember. István alatt is, meglehet, tízszer 30-50 ember, tehát 300-500 ember épített templomot. Távoli tanyabokrokban, nagycsaládokban élvén életét. S ezek az egytemplomos, távoli emberbokrok később, mint Csongrád esetében is, egy közigazgatási egységgé, egy várossá összeálltak, egybenőttek, és népességük, főként a török után, felduzzadt. Előítéletem az is, hogy őseim mindig a Nagyrétben gazdálkodtak, hiszen számomra az a vidék, a Nagyrét, a Mámai-rét, a Csongrád-Csépa közötti határvidék, az a gyerekkor vidéke, a talpalatnyi föld. Előítélet ez, hiszen az ottani földek birtokba vétele jórészt a Tisza szabályozása után történhetett. E földek jó része árterület lehetett. A Csernus-tanya ma a folyószabályozás után visszamaradt gyönyörű holtág partján áll, e Holt-Tiszát a Körössel összekötő, szintén folyószabályozó Körös-csatorna mentén. Mesterséges tehát ez az édeni táj. De mester volt, s nem kontár, aki alkotta. Kecskemétről menvén keresztülmegyünk Gátéren, el a szárazon kanyargó „Gátéri-főcsatorna" mellett. Ez a gátér arra volt hivatott egykor, hogy egészen Kecskemét környékétől kiindulván levezesse a terület belvizeit. Vizekben, áldó és ártó vizekben még száz évvel ezelőtt is gazdagabb volt e vidék. Van Csongrádon egy szép földrajzi név: Mentettrét. Biztosan onnan kapta nevét, hogy a víztől: áradástól, zsombékostól, tocsogótól „mentették". Ilyen értelemben mentett rét szinte ez a teljes táj, ez az ország. Még egy földrajzi név vésődött emlékezetembe Csongrádról erősen, nem is volt messze a Csernus-tanyától, a Lófogó. A Lófogó pedig onnan kaphatta nevét, hogy ezen a fekete földön a legkisebb eső, a legkisebb sár is: lófogó. Ember és állat lába egyaránt beleragad. „Lófogó"9, de ezzel együtt, vagy épp ezért, kiváló minőségű fekete-földek. 9 A Lófogó-sziget(!), értelemszerűen inkább félsziget^?) népi etimológiáját Katona Imre másként mondja el. Sziget vagy félsziget, ez a jelzés is mutatja, hogy a táj a folyószabályozásokkal mennyire átalakult. Hol van már a ma kitűnő termőföldű Nagyrétben sziget vagy félsziget? Tehát a csikósok a Lófogó-szigetre terelték be a valamitől megvadult ménest, itt csillapodtak le, s ennek alapján ragadt meg a név. Katona Imre megjegyzése még: Tari László régész a környéken vélte megtalálni Attila hun király palotáját. Megjegyzése még, hogy történelmileg ez részben körülhatárolt, hiszen az Attila hun királyt meglátogató Priszkosz rétor a mai Szentes környéki Kurca folyón történő átkelését korabeli feljegyzés 10
