Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok
* * ifA Prae megjelenése óta rejtőzködött olvasói elől Szentkuthy Miklós, természetesen az általa teremtett sajátos világon belül, ahol minden egyben önmaga ellentétét is jelenti; így az álarcok és kosztümök mögötti rejtőzködés sem egyéb, mint egyfajta kitárulkozás. Több mint fél századon át tartott ez az irodalmi közönség előtti önmutogatás, a mű és az alkotó egymásból táplálkozásának feltárása, ami olyannyira nyilvánvaló Szentkuthy regényeinek témájában, stílusában és alkotói módszerében egyaránt. Ezek a művek - nem győzöm elégszer hangsúlyozni - az olvasó „szeme láttára" készülnek. A szerző kedve szerint válogat a témák és történetek között, illusztrálja és kommentálja őket, visszakanyarodik a narrációban és az egyik asszociációról a másikra ugorván halad - mindennek ellenére - a precíz mértékkel megtervezett témasoron. A szövegen belül így egymással szembekerül a rend és a rendetlenség, a szabály és a szabálytalanság, hatalmas teret adván a véletlen- szerűségnek, ami Szentkuthy prózaírásában szövegszervező elemként kap szerepet. így valósította meg művészi célját, amit 1939-ben, természetesen Szentkuthy-modorban a következőképpen fogalmazott meg: „Művészi cél? Nincsenek művészi céljaim. Szervezetem van, életkényszerem, szemek, fiilek, idegek belső kész végzete, és ugyanakkor tiszta intelligencia, csillogó, bő rajzú raison, mint egy óriási spanyol hajtű, mely a tarkó tájáról emelkedik arab cirkal- maival a hajfürtök latin vihara fáié. Hogy vallásalapító temperamentum vagyok-e vagy művészi? Mit érdekel engem? Tudom, hogy a valóság nagy-nagy izgalom, tudom, hogy én atlantikus mámorú szívvel és Eukleidész-világosságú aggyal járok a valóság szenzáció-paradicsomában, s végül, harmadik axiómaképen tudom, hogy a valóság és a szenvedélyes-értelmes egyéniségem között valami kapcsolatot kell teremtenem, a magam megmentésére, narkotizálására. Hogy ez a viszony aztán matézis vagy opera, vallás vagy filozófia, idegbetegség vagy hallucináló-gyávaság - oly bagatell kérdések a három princípium mellett, hogy még felemlíteni is nevetséges."24 Angolnak lenni, franciának lenni, spanyolnak25 lenni zsigerből induló próteuszi késztetés Szentkuthy számára. Az utazás viszont nem csupán egyéni óhaj, hanem közösségi elv volt a Mikes Akadémia tagsága közt: „a Mikes Akadémia át meg át van szőve tagjainak nagy utazásaival, amelyek ott élnek könyveikben. Szerb Antal az Utas és holdvilágban életfordító Itália-élményét dolgozta fel (kedvence volt különben is a Rilke-sor: 'ez után meg kell hogy változzék életed'). Ahogy Füsi József vaskos Cellini-fordításokkal és Boccaccio-kommentárokkal jött haza. Képes Géza meg valahol északon pontosan ott járt, ahol még a madár sem szokott, kiejthetetlen nevű költőik fordításával akadémikus táskájában. Cs. Szabó a Doveri átkelésben az örök-izgalmas angolokról írt a többi kontinentális 'izgulókhoz' méltó értelemmel. Sőtér a mi velencei és firenzei élményeinket varázsolta költészetté és iróniává a Fellegjárókban. Weöres Sándor ceyloni és indiai emlékeket szőtt tovább mitologizáló képzeletében: madárfejéből kiszúró madárszeme hogy ragyogott, mikor a nagy, zöld kályha mellett egy asszír hősköltemény fordítását adta elő, vagy szanszkrit sorok ritmusát élvezte szenvedélyes ízleléssel. "26 Érdekes, hogy Szentkuthy számára az utazás soha nem jelentett menekülést, vészterhes időkben kétszer is járt ösztöndíjjal Angliában, senki se számított rá, hogy hazatér Magyarországra, mégis hazament. Az utazás számára nem a depresszív kor és társadalom előli elvonulást jelentette, hanem sokkal inkább a könyvek, 24 Fekete reneszánsz. 189-190. 25 „E szöveg írójának egy életen át Spanyolország volt mindene. Eléggé bebizonyította. Eszkoriál szentje Borgia Ferenc, Cynthiáé Keresztes János, Európa Minőre Turibius, Véres Szamáré Villanovai Tamás. Most készülő Don Carlos-fantáziájának - Dogmák és Démonok - vezérmotívumai (spanyol királyi színekben: Hesperida aranysárgában és Danaida feketében) - őrület, kéj, halál és katolicizmus. Mindezzel vérrokon Salvador Dali, aki képi kódex'-párja írott kódexeimnek." Gondolatok a képtárban. Kortárs, 1985. január; Varázskert, 148-170., 163. 26 Varázskert, 73. 96
