Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kovács Kriszina: Az utazás metaforái, kimozdulás és gyarmatosítás: Hunyady Sándor amerikai témájú írásai, a hajó motívuma Hunyady kisregényében
Lengyel András Egon Schiele, avagy a bécsi modernizmus strukturális disszonanciái Egy kiállítási katalógus margójára í. A Szépművészeti Múzeum - a bécsi Leopold Múzeum anyagát kölcsönvéve - Egon Schiele és kora címmel 2013. június 26-ától szeptember 29-éig nagy, úgynevezett „reprezentatív" kiállítást rendezett a bécsi modernizmus egyre érdekesebbnek látszó jeles festőművésze műveiből. A kiállított, közel száz mű természetesen nem fedi le az életművet, s ennek az anyagnak egy része nem is Schiele, hanem „csak" kortársai alkotásai. A bemutatott anyag azonban így is alkalmas arra, hogy képet alkossunk erről a maga korában megbotránkoztató, ám a ma felé haladva egyre fontosabbnak mutatkozó alkotóról - s egyben persze „koráról". A kiállítás is, a katalógus is ugyanis a kor bemutatását is ígéri, s ez a megoldás csak részben az anyag kiegészítésének (kényszerű, jobb híján való) eszköze. A Schiele művei mellé helyezett Klimt-, Oppenheimer- stb. művek természetes kontextust teremtenek köréje, s ez a megoldás automatikusan bekapcsolja az alkotót abba a festészeti korba, amelyben alkotott. S ezt az összefüggést, nagyon helyesen, a rendezők egyéb eszközökkel is erősíteni próbálták. Sajnos egy kiállítás mindig olyan, mint a színházi előadás: addig „él", ameddig látható - ám a katalógus, amelyre az utóbbi időben itthon is egyre több jó példa adódik, ez esetben is sok mindent megrögzít belőle. Ami pedig még így is elvész, azt a katalógusban közölt tanulmányok s a Schiele-dokumentáció szövegei némileg ellensúlyozzák. Kiegészítik és értelmezik a képeket, hátteret, történeti kontextust adnak a vizuális produkcióhoz. Elmélyítik s tudatosítják az élményt. Ez az Egon Schiele és kora című, Remekművek a bécsi Leopold Múzeumból alcímű, Bodor Kata szerkesztette katalógus arra is alkalmas, hogy az életmű és kora némely összefüggéseit tudatosítsuk magunkban. 2. A nagy alakú (tehát a képeket megfelelően prezentálni tudó), gazdag anyagú és szépen kivitelezett katalógus, természete szerint, nem pusztán „emlék", azaz emlékeztető a kiállításra, hanem ennél jóval több. Részben egy monográfia vázlatos és alkalmi, de jó pótléka, részben fontos háttéranyagok közlője. Itt nemcsak a képanyag, de a kísérőtanulmányok (mindenekelőtt Sármány-Parsons Ilona tanulmánya Bécsről és a bécsi modernizmusról), Schiele (Kurdi Imre fordította) versei, vagy - egyáltalán nem utolsósorban - az archív fotóanyag stb. sok olyasféle összefüggést megjelenítenek, amelyek szinte megkövetelik a másodlagos értelmezést. A feladat természetesen elsősorban a specialistáké, a művészet- történészeké, de bizonyos, a kor - s általában a modernizmus - más kutatói számára is kihívást jelent Schiele produkciója. Engem, akit az osztrák-magyar modernizmus magyar pólusa foglalkoztat, s ezen belül is elsősorban a modern habitus megképződésének folya73
