Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kovács Kriszina: Az utazás metaforái, kimozdulás és gyarmatosítás: Hunyady Sándor amerikai témájú írásai, a hajó motívuma Hunyady kisregényében
hanem széles körű gyakorlattal, több évtizedes tapasztalattal rendelkező tagjai közül kerültek ki. A közigazgatás részben a hagyományok és a helyi szokások, részben pedig a királyi városokban kialakult gyakorlat átvételével bővült, vált szakszerűbbé, hatékonyabbá az ügyek intézése során. A tanács és a magisztrátus munkájának hatékonyságát messzemenően segítette az egyre népesebbé váló mezőváros közigazgatási beosztásának, szervezetének a felmerülő igényekhez alkalmazkodó formálása. Ezt szolgálta a mezővárosnak négy „pars"-ra, és ezen belül — váltakozóan nyolctól húsz — tizedre történő felosztása, így a tizedesek és az utcakapitányok segítségével minden gazda, minden háztartás köny- nyen elérhetővé vált. Tekintettel arra, hogy a hivatali időre a választott tisztségviselők nem kaptak díjazást, munkabért, anyagi érdekek nem befolyásolták ezek megszerzését. Egy tisztség betöltése az esetek jelentős részében komoly kötelezettséget, terhet jelentett a gazdának és családjának. Ha késett követeléseik teljesítése, a katonák gyakorta a bírák testi épségét veszélyeztették. Közülük ezért többeket bebörtönöztek. A közigazgatás hatékonyságát azért is ki kell emelnünk, mert akkor még évenként váltották le, választották újra minden hivatal és minden fontosabb üzem irányítóját. A folyamatosságot az esküdtek testületé és az ekkor még eléggé képlékeny összetételű tanács képviselte. Ezekben az évszázadokban a gazdákat megillető jogok szinte minden területen igen komoly kötelezettségekkel jártak. Még a korábban vezető tisztségeket betöltő személyeket is szigorúan büntették, ha közéleti feladataikat nem látták el, vagy a testületi munkából kivonták magukat. Aki megtagadta, hogy a megromlott közbiztonság idején a távol élő földesurakhoz menjen küldöttként, komoly bírságot fizetett. Mezei kertjét, szántóját, jószágát kockáztatta az, aki a városra kivetett fuvarozás alól kivonta magát. A kivetett adó behajtása során a kisbírák sokszor kénytelenek voltak mindenkivel szemben kíméletlenül eljárni. A gabona-, a bor- és a báránytized behajtása során a hivatali buzgóságot olykor az irigység is serkentette. A pénzbeli terheknek a lakosságon belüli viszonylag arányos terítését nemcsak a méltányosság követelte meg, hanem az a tény is, hogy tartósan biztosítani kellett minél több család adózóképességét. Ugyanis sem a török hivatalok és katonák, sem pedig a kurucok és a magyar főurak nem ismertek kíméletet követeléseik elmaradása, de még annak késése esetén sem. Az egyenlősdi elbánásnak vagy a kiváltságoknak nyomait sem találjuk. Csaknem minden területen az egyenes adózás érvényesült. Ezt az elvet követték az élő állatok megadóztatása, a különféle terménytizedek kivetése során egyaránt. Utalnunk kell arra, hogy e téren kisebbek voltak a helyi gazdák terhei, mint a falvakban. A gabonatermést csak ritkán sújtották tényleges tizeddel, legtöbbször a termésnek csak tizenötödét, huszadát kellett leadni. A telkek, a házak esetében azok száma, és nem azok minősége volt a meghatározó. Ez érthetően a szegényebb vagyoni csoportok számára jelentett komoly hátrányt, mivel az esetleges megtakarításaikat sorra elvonták. A jobb módúakat azonban jószágaik és egyéb értékeik elrablása fenyegette ismételten. Feltétlenül ki kell emelnünk, hogy a tanács az adózókat egyfajta józan racionalitással következetesen védte. Nem vették vissza a mezei kertet, szántót az özvegyektől, ha nem tudták néhány éven át szolgáltatásaikat teljesíteni. A közösség érdekében végzett fuvarozás során elszenvedett károkat a tanács mindig megtérítette vagy beszámította a következő év adójának összegébe. A családok személyes veszteségeit is a lehetőséghez mérten ellensúlyozták. Pl. Iványosi Jakab a város küldöttjeként Buda ostroma idején a várban rekedt, és ott életét vesztette. Ezért özvegye évekre adómentességet kapott, és őt a magisztrátus a város szakácsnőjeként foglalkoztatta. A tanács a summaadó fizetése ellenében megszerzett jogokat nem adta ki a kezéből. A közösség birtokába került monopóliumok mindegyikét jól kamatoztatta, a vásár, a 68
