Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kovács Kriszina: Az utazás metaforái, kimozdulás és gyarmatosítás: Hunyady Sándor amerikai témájú írásai, a hajó motívuma Hunyady kisregényében
mészárszék és a kocsma üzemeltetéséről igen körültekintően gondoskodott. Ezek működtetése minden évben olyan eredményes volt, hogy nemcsak a lakosság igényeit tudták folyamatosan kielégíteni, hanem a városra nehezedő terhek, a hivatal működtetésével járó kiadások felét-harmadát ezeknek a bevétele biztosította. Ezeken kívül a tanács több üzemágat működtetett, amelyek részben a magisztrátus zavartalan tevékenységét, részben pedig a kéretlen vendégek kiszolgálását biztosították. Ez a széles körű és az irányító személyek évenkénti változása ellenére meglepően eredményes gazdálkodás igen nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a mezőváros és lakossága még a legkeservesebb esztendőkben is — kivéve a kuruc generális eljárását — elkerülje a hivatalos megtorlásokat és kollektív büntetéseket. A rapszodikus, de még a szerencsésebb években is igen súlyos terhek fedezésére beszedett adók, szolgáltatások sok családot létében fenyegettek, és a háborús években pedig a lakosság többségét egyenesen nyomorba taszították. Érthető tehát, hogy a hivatal részéről történő következetlenségek, vélt vagy valódi sérelmek és a tanácsi rendeletek megsértését követő igen szigorú megtorlások miatt egyéni méltatlankodások rendszeresen ismétlődtek. Tömeges elégedetlenségről, lázadásról azonban nem maradt feljegyzés. A tanács és a magisztrátus részéről megnyilvánuló szigort számottevően ellensúlyozta egyfajta türelem. Sorra megtalálták annak lehetőségét, hogy a szegényebb adózók terményeikkel vagy munkájukkal róják le pénzbeli kötelezettségeiket. A kétségtelenül súlyos feszültségek oldását pedig az segítette, hogy nemcsak a döntések meghozatalába vonták be a szegényebb csoportok jelentős számú képviselőjét, hanem még a behajtások igen fontos része is rájuk hárult. Ez részükről egyrészt egyfajta belátást és kíméletet eredményezhetett a sorstársaikkal szemben, másrészt a hatalom gyakorlása révén maguk is — legalább részben — a hivatali szervezettel azonosultak. Ha nem is a feszültségek oldását segítette, de azokat semmiképpen sem generálta ebben a városban az ekkor sajnálatosan erőteljes vallási vita. Mezővárosainkban később sem lett általános az a gyakorlat, amely Kecskemét életében már korán meghatározóvá vált. Mind az egyházi vezetők, főként pedig a tanács — az 1564-ben megkötött egyezség értelmében — igen következetesen fellépett mindenféle felekezeti provokációval szemben. Rengeteget segített a városon belüli feszültségek enyhítésében, hogy az alternációt, a különféle hivatalok betöltése során a katolikusok és a protestánsok között a váltakozást, az egyensúlyt — évszázadokon át — maradéktalanul betartották. Ugyancsak stabilizáló tényezővé vált az a gyakorlat, ahogyan a jövevényekkel bántak. A migráció a korszak egyik legkeservesebb és leginkább jellegzetes társadalmi jelensége maradt mindvégig. A mezőváros — lakossága számához viszonyítva — ismételten a menekülésre kényszerültek nagy tömegének befogadására kényszerült két évszázadon át. Ezek elszállásolása és ellátása nemcsak a magisztrátusnak, hanem a lakosságnak is komoly gondot okozhatott. Nem szólva a jelentősen megnövekedő fogyasztásról, amely érthetően nemcsak a beszerzést, hanem az árakat is jelentősen befolyásolta. Bár a török hatóság ismételten megtorolta az idegenek befogadását, és nemritkán a katonai-igazgatási fenyegetésen túl több száz ezüsttallért kellett a magisztrátusnak leróni, a jelentős többletkiadások és inzultusok ellenére sem jelentkezett velük szemben érdemi ellenszenv. Egyetlen megjegyzés, egyetlen ügy sem jelzi, hogy ez társadalmi ütközést eredményezett volna. Tekintettel arra, hogy a háborús veszteségeket és a gyakori járványokat a természetes szaporodás nem volt képes ellensúlyozni, a menekültek jelentős része a veszély elmúltával sem tért vissza lakhelyére vagy nem költözött más helyre, hanem a város adófizetőjévé vált, letelepedett. Ok meglepően rövid időn belül telket, házat vásárolhattak, közülük sokan mezei kertet kaptak. Pl. Magó Mihály, aki fiatalemberként menekült ide, nemcsak itt gazdagodott meg, hanem eközben különféle 69
