Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Lengyel András: Egon Schiele, avagy a bécsi modernizmus strukturális disszonanciái: Egy kiállítási katalógus margójára
r Advent í. Itt most gondos készülődés van. Előtte mindennek. Előtte utoljára. Mert egyelőre jobb nem tükörbe nézni. Hogy már megint elkövettem, hogy elfogom, hogy most követem el. Még a semmit. Még a mindent. Ez most utoljára van. Ez a gondos készülődés. 2. Elképzeltem a szobád. Elképzeltem, ahogy felkötöd, kiengeded hajad. Elképzeltem, ahogy leveszed ruháid, ahogy a bőröd, nyálkahártyáid puszta egyszerűségükben állnak ott, tükreid előtt. Tovább az üregeket, szervek húsos falát elképzeltem véred áramlását, idegeid áramvonalát. Aztán, ahogy eltakarod mindezt. Fehérneműk. Fényes ruhák. Ünnep van. Tükreid előtt gondos készülődés. 3. Tükreidben: férfi, nő. Külön élet. Külön ágy. Előtte mindennek, előtte, utoljára. Itt most gondos készülődés van. Elképzeltem, ahogy felkötöm, kiengedem hajad, ahogy leveszem ruháid, ahogy bőröd, nyálkahártyáid puszta tisztaságban, előtte mindennek állnak ott tükreid előtt és kezem - üres férfikéz csípőd átkarolja öled körbeöleli, majd fényes ruhát terít csókot ad, tükörbe néz. Itt most gondos készülődés. Tükreidben minden megtörtént. 4. (Reggelre befagyott a város, hajnalban elindultam megkeresni téged az egyre lassabb hóesésben.)
