Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Lengyel András: Egon Schiele, avagy a bécsi modernizmus strukturális disszonanciái: Egy kiállítási katalógus margójára
Súlyos tájak í. Az ölelések lényegében kitöltik az időt, azt hiszem. Lényegében, ha van célunk is, ha egyáltalán volt is valaha, az idő tisztes kitöltése csak. Tél van. Nincs alakod. A tájnak meg csak súlya van. A falaknak hangja van. A csendnek dobhártyája van. Ha van, akkor volt, ha lesz, akkor sosincs. Együtt kiáltjuk, egymásnak dőlve, lényegében kisegítve egymást bele a szűk télbe: vége van. Ha egyáltalán van célja, ha egyáltalán volt is valaha. 2. Csak elképzelni tudom tested körvonalát, a mellek ép szélén a hámot, a szegycsontod két anyajegyét, és a derekadról is lényegében emlékeim ha lehetnek, két gödör, két rögzítés, szárnyaid esetleg, ha lehettek, ha beszélhetünk szárnyakról egyáltalán. De az ölelések kitöltik az időt, ha van is célja, ha volt is egyáltalán, ha lesz valaha, ha nem az idő tisztes kitöltése csak, ha nem sietnék eléd, ha nem szorítana a tél, ha nem csak súlya lenne közös talajunknak, ha falaknak csendje lenne, a hangnak dobhártyája, ha el tudnám képzelni tested körvonalát, az egész mit se számítana, hiszen lényegében ez nem rólam szól, 58
