Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis tolerancia: A mezővárosi közösség formálódása Kecskeméten a kora újkor első századaiban
Lázár Bence András A rúzsért cserébe A lábakat hát, jól van, elfogadom. De a rúzsért cserébe majd elviszlek vacsorázni. Azt hiszem, olyan nő vagy. Felnézel, ölelsz, csókot adsz. Most kint eső esik, de idővel az ablakokat is hó fedi majd. Havunk. Tél lesz, vagy alig ősz. Azt hiszem, szeretsz valakit. Itt nincs szükség rám. Felnézel. Aztán ölelsz. Futni jársz. Futsz. Menekülsz egy tél elől, hogy aztán emlékek nélkül érjen a tavasz. Csókot adsz, aztán beszélsz. Táncolni jársz. Táncolsz. Lenézel. Lenézünk. Nők, férfiak egy párkány alatt. Nincs szükség rám. Még ősz van, vagy alig tél. Vagy tél, és alig ősz. Futni jársz. Táncolni. Futsz. Táncolsz. A lábaid, hát jól van, elfogadom, megfeszültek a harisnya alatt. * Zakómban papírkendők. Rúzsfoltok. Letöröltem a szád. Nyakadon emlékekkel menekülsz. Kerülsz egy sarkon. Szerelmesek ölelkeznek. Zihálsz. Nem kapsz levegőt. De a rúzsért cserébe - vörös papírkendőket találtam a zakóban - azt hiszem a rúzsért cserébe elviszlek majd vacsorázni. Megtörlöm a szád, te felnézel, ölelsz, csókot adsz. Kint lassan havazni kezd, és az ablakokat idővel hó fedi majd. 56
