Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 12. szám - Iványosi-Szabó Tibor: A cívis tolerancia: A mezővárosi közösség formálódása Kecskeméten a kora újkor első századaiban

szeszélyes, mint az időjárás. Itt egyik pillanatról a másikra elborul és süvöltözni kezd a makrancos keleti szél, tízméteres hullámok ágaskodnak, s az a baljós zúgás. Nem tudná megszokni soha. Alkonyodik. Hallja, amint Léna a konyhában szöszmötöl, készíti a vacsorát, általában a teraszon szokták elfogyasztani, a hold rőt, ezüstös, szűrt fényében, amikor minden elváltozik, minden megnő és a vörösfenyők is mintha felélednének, megmozdulnának, mintha indiánok nyughatatlan szellemei motoszkálnának közöttük, s ő egykedvűen számolja még hány napjuk van a hazautazásig. Léna az égboltot figyeli, veje teleszkópján, meg szeretné találni csillagát, de úgy tűnik végképp elveszítette, s a széltoló hiába magyarázza: ez itt más, Amerikában az ég is más, a csillagok is, nem hiszi el, makacsul, türelmetlenül, dideregve napok óta a csillagokat figyeli. „Mennyi van, mind megvannak hát valahol csak meg kell lennie az enyémnek is. Nem tűnhetett el, csak úgy, mint bűvész cilinderében a nyúl.

20. A soha nem felesleges sírfelirat

Kopár fennsíkon rohan a széltoló. Életét menti, semmire se jó.

Kutyák üldözik. Lehet utolérik? Szétmarcangolják. Darabokra tépik. „Ha elérem a zöld parti füzeket, vízbe ugorva megmenekülhetek." Elérheti-e? Zúdulnak nyomában, s a parti füzes csüggesztőn távol van. „Hát így végződik a tékozló élet? Acsargó, veszett kutyák széjjeltépnek? Fejben írja már sírfeliratát, amit nem ért el a kágébé, kutyák tesznek pontot a történet végére.

Költő nyugszik itt, miért és mivégre? Éltében küzdött verssel, szenvedéllyel, pechjére fenevadak tépték széjjel.

A holdból mégis leszállóit a nyúl, látta a falka már utánazúdul.

50